A díjat nyilvánvalóan indokolta az 1915-ös örmény népirtás századik évfordulója. Ez volt a kiállítás témája is: a mészárlás túlélőinek világszerte szétszóródott unokái, dédunokái fogalmazták meg örmény identitásukat az örmény gyökereikről szóló alkotásaikon. A zsűri a kiállítást palimpszeszthez, levakart kézirathoz hasonlította, melynek lapját újraírják.

Szerepe lehetett az Arany Oroszlánban a kiállítás örmény származású, Svájcban élő kurátorának, Adelina Cüberyan von Fürstenbergnek, aki régi motoros a nemzetközi képzőművészeti élet szervezésében, a korábbi biennálékon olyanoknak szervezett például kiállítást mint Joseph Kossuth, Genfben pedig ő alapította a kortárs művészeti központot. A mostani kiállítás alkotásai sokfélék: az egyik alkotó például a nagymama 1943-ban lejegyzett titkos gyógyfüves receptkönyvét dolgozta fel növényi rajzok, szárított gyógynövények megjelenítésével. Egy másik alkotás, egy videomunka, az örmény akcentusról szól egy Skandináviában élő leszármazott révén.

A Biennále főkurátora, a nigériai Okwui Enwezor által egyénileg meghívott kiállítók közül a legjobb művészi teljesítményének járó Arany Oroszlánt a Berlinben élő, konceptművészettel foglalkozó amerikai Adrian Piper kapta.

A német Harun Farocki, a szíriai Abounaddara collective és az algériai Masszinissza Szelmani munkájának különdíjat szavazott meg a zsűri, melynek tagjai idén Naomi Beckwith, Sabine Breitwieser, Mario Codognato, Randzsit Hoszkote és Yongwoo Lee voltak.

Életművéért különdíjat kapott az amerikai pavilonban kiállító Joan Jonas, aki egyébként dolgozott együtt a fentebb már emlegetett Adelina Cüberyan von Fürstenberggel is. Jonas a hatvanas években szobrászként indult, később videomunkákat készített. Velencében a They Come to Us Without a Word  című alkotását mutatta be. A mű egy új-skóciai szellemtörténetet dolgoz fel videoművekkel, megidézve a táj titkos szellemét, miközben a falakon mint ősi barlangrajzok, méhek, halak rajzai láthatók.

A legígéretesebb fiatal művésznek járó Ezüst Oroszlánt Im Hueng-Soon nyerte el Factory Complex című videoinstallációjával. Okwui Enwezor főkurátor javaslatára az Arany Oroszlán-életműdíjat a ghánai El Anatsui kapta meg, az amerikai Susanne Ghez pedig Arany Oroszlán-különdíjban részesült életművéért.

Ami a mi pavilonunkat érinti: az előző évekhez képest nagyobb volt az érdeklődés, jó néhány külföldi tévétársaság forgatott Cseke Szilárddal, aki a Fenntartható identitások című installációjával abszolút párbeszédképes volt a nemzetközi mezőnyben. Kicsit több reklám – egyáltalán valamilyen reklám - talán jó lett volna a magyar projektnek, a magyar kiállításnak ugyanis nem volt érzékelhető jelenléte kint a városban, még szerényebb hirdetmények sem. Gazdagabb országok, például az azeriek csupán egyetlen, a Sóhajok hídjához közeli, tengerre néző palotán elhelyezett molinóért hajlandóak voltak kétszázmilló forintnyi összeget fizetni. Ehhez képest a magyar biennále  költségvetés hetvenmillió forint volt.

Persze, az ízléstelen túlreklámozást is kerülni kell, bár ez a veszély nem fog fenyegetni bennünket valószínűleg jövőre sem.