Igazi nehézsúlyú versenyzővel van dolgunk. Mint tudjuk, a profik között nincs felső súlyhatár, ez a külön dobozban összefogott páros album pedig a könyvek között is külön kategória. És nemcsak ötkilós súlya teszi különlegessé, de a tartalma is: óriásalbum, amit nem lehet csak úgy, akárhogy lapozgatni.

Egyrészt ez maga a közelmúlt magyar építészettörténete. Olyasmivel találkozhatunk, ami nálunk nem csak ebben a szakmában fehér holló: a hagyomány folyamatosságával. A Köztit – ahogy a neve is mutatja – középületek tervezésére hozták létre, de a budai Vár felújításától a balatoni szállodákig beletartozott ebbe minden. Olyan ikonikus épületeket terveztek nálunk, mint a Népstadion, a MOM Kultúrház, a miskolci és a veszprémi egyetem, vagy éppen a budapesti Műegyetem háború utáni bővítése.

A 2003-ban Skardelli György és Pottyondy Péter tervei alapján felépült Budapest Sportaréna 2004 óta viseli Papp László nevét KÖzti/Vince kiadó

A Közti a magyar építészet legszebb hagyományait vitte tovább, a szocializmus évtizede során számolatlanul dolgoztak itt a ­Kossuth- és Ybl-díjas építészek. Bármelyik épületet választjuk is ki, leírásán keresztül apró kis csapások vezetnek vissza a közelmúlt mikrotörténelmébe: tervvariációk, korabeli dilemmák, apró vereségek vagy megnyert csaták a pártbürokrácia ellenében.

Mivel a rendszerváltás után a nagy tervezővállalatok szinte azonnal megszűntek és jött a magántervezői piac, ma még mindig erős a nosztalgia a diadalmas évtizedek után. Az építésztársadalom idősebbik részét ezek a tervezőintézeti hagyományok éltetik, miközben az elmúlt 25 évben már egészen más terepviszonyok alakultak ki a fiatalabbak számára. Nem árt tehát meglátni a nosztalgia mögött azt sem, amit könnyen kitakar: az állami megrendeléseket és a szakmázás kissé szektaszerű, zárt világát.

De a Közti – amely szintén magáncéggé vált – szinte egyedüli nagyként 1990 után is az állami megrendelések közelében maradt: például a Budapest Sportaréna, a repülőtér Sky Court terminálja vagy a Kossuth tér és a Várkert Bazár rekonstrukciója fémjelzik ezt.

Fémjelzi? Ez a két hatalmas kötet 66 év hol több, hol kevesebb építészeti nemesfémtartalmát mutatja be, amit a fotók még tovább fényeznek, de azért megnyugtató látni, hogy a lakóházak, magánberuházások és középületek főirányaiból az utóbbira tekinthetünk a legnagyobb megnyugvással. Az összkép így, egybegyűjtve jobb annál, ami mondjuk az én fejemben élt.