Medvegyenko, a tanító szereti Mását, az intéző lányát, Mása Trepljovot, a drámaírással próbálkozó fiatalembert. Trepljov a színésznek készülő Nyinára vágyik, Nyina Trigorint, az írót ostromolja, Trigorin meg nem szeret senkit. De Arkagyina, a színésznő érzelmi fogságban tarja. Az intéző feleségének az orvossal van (volt) viszonya, ám többre vágyik. Lehetne nevetni rajtuk, de nem megy. Merthogy valójában nem a szerelmet kergetik, hanem menekülnek életük üressége elől. Rába Roland rendezésében körbe-körbe kergetőzéssel kezdődik az előadás Szvatek Péter deszkakarám díszlete körül.

Piti Emőke és Horváth Szabolcs az Apátlanokban Fotó: Takács Attila

Aztán a mai alternatívkodás paródiáját adják. A rendező egyéb, talán humorosnak szánt megoldásai is visszájukra fordulnak, inkább csak kínos helyzetbe hozzák a színészeket, akik közül néhányan – Tóth Ildikó, Schruff Milán, Szabó Emília, Egri Márta, Daniss Lídia – kemény küzdelmet folytatnak a darabért. A k2 – Kaposváron néhány éve végzett színészek csapata – Csehov első, eredetileg cím nélkül maradt darabjával próbálkozott, a korábban használatos Platonov helyett az újabban szokásba jött Apátlanok megnevezéssel.

A Dohány utcai üzlethelyiségben működő Hátsó Kaput találták alkalmas helyszínnek, hogy mai ifjúsági életérzésüket beleláttassák Csehov művébe. A két rendező, Fábián Péter és Benkó Bence porló falak és romos bárpult előtt ócska presszóasztalok és székek között játszatja a tragikus végű történetet. Platonov magamutogató kötekedését, nyavalygását talán könnyebb lenne komédiának nézni, mint a Sirály szereplőinek sirámait. A rendezők azonban úgy döntöttek, hogy a szerelmi csábításokból, csalásokból és csalódásokból, és a birtokvesztés egzisztenciális gondjaiból szövődő cselekményt a létproblémák teljes súlyával engedik több mint négyórányi tiszta játékidőben a nézőkre.

A kudarc vagy inkább a maradéktalan siker elmaradása borítékolható. A csapatból döntő pontokon hiányzik a megfelelő korú, súlyú szereplő. Kopek Janka Vojnyiceva nem éppen fiatal asszonyi vágyakból és cinizmusból összegyúródó jellemének minden vonását megmutatja, de életkorát nem tudja hitelesíteni. Ruscsák Péter Vengerovicsa inkább csak tudatja, hogy egy gazdag, sikeres, érzékeny zsidó üzletembert játszik. Borsányi Dániel viszont nemcsak Glagoljev rajongó ragyogását viseli arcán, de mozgásának öreges nehézkességét is jól ábrázolja.

Piti Emőke Szofja csalódottságában erősebb, mint öntudatának, illúzióinak ábrázolásában. A Szergejt játszó Viktor Balázs okkal viselkedik gyerekesen. A végiggondolt elemzés látszik az alakításokon. Horváth Szabolcs játéka a címszerepben hatalmas teljesítmény. A személyiséget felőrlő ellentmondások teljes tárházát adja. Pökhendi és szánalmas, mindenkit megvető fensőbbsége éppoly üres maszk, mint önostorozása. Csak mintha ő is, az ifjú rendezők is komolyan vennék ezt a szánalmas pasast, mint az érte rajongó nők. A k2 Apátlanok-ja majdnem jó előadás. Tiszteletet érdemlő kudarc.

Csehov: Sirály, Jászai Mari Színház, Tatabánya. Csehov: Apátlanok, k2 Színház–Orlai Produkció