A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) hiába tiltakozott az ellen, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium intézkedése nyomán a fenntartásában működő valamennyi nemzeti közgyűjteménynél és művelődési intézetnél minden ötödik embert el kell bocsátani: a Kultúráért Felelős Államtitkárság eddig nem válaszolt a levelére, ehelyett  november 15-én közleményt jelentetett meg, amelyben azt állítja, hogy „A létszámcsökkentés nincs hatással a közgyűjtemények és művelődési intézetek működésének színvonalára”.

Sajnálatos módon az államtitkárság szélsőségesen egyoldalúan ítéli meg a helyzetet, a KKDSZ nincs meggyőződve arról, hogy az, amit lát, az a szakmai valóság, vagy pedig annak csak valamiféle torzult mása. Amennyiben van igazság (is) az idézett kijelentésben, akkor csak azért van, mert az intézmények működésének technikai és pénzügyi feltétele – ellentétben szakmai tevékenységükkel – már eddig is minősíthetetlenül rossz volt.

Eddig sem volt pénz sürgős védelemre szoruló tárgyak restaurálására, az elavult műszaki berendezések felújítására, egy-egy szakirányban a gyűjtemények gyarapítására - se könyvtárakban, se múzeumokban (!), a csak ma elvégezhető kutatásokra, szakmailag indokolt rendezvényekre, a szakemberek megfelelő továbbképzésére, nyelvpótlékokra, a minőségi munka elismerésére, célfeladatokhoz megbízások kiadására, és számos egyéb szakmailag indokolt intézkedésre.

Ma nem lehet tudni, hogy Réthelyi Miklós jelenlegi utasítása a súlyos működési hiányokat mely pontokon rontja tovább. Ha az elküldöttek sorában több lesz a restaurátor, akkor ott hanyatlik a színvonal, ha több lesz a kiállítás-rendező, akkor ott, ha a német nyelvű könyvtári referenst menesztik, akkor ott és nem a latin nyelvterület referenciájában. Ezt ma még maguk az intézmények sem látják világosan, hiszen a napokban folynak a keserves tárgyalások. Annak a kijelentése azonban, hogy ilyen mértékű csonkolás nem lesz hatással az intézmények működésének színvonalára, nem csak a szakterület valóságos helyzetének a nem ismerését sejteti, hanem olyan gyanút kelt mintha az államtitkárság félre akarná vezetni a nyilvánosságot. (A szakmai közvéleményt nem, mert szakemberek úgysem hiszik el az idézett állítást.)

„A túlzott méretű állami bürokrácia örökölt adottság.” – írja az államtitkárság. Ám a határban ásatást vezető régész, az informatikai eligazítást adó könyvtáros, az okirat restaurátor, a táncházat éjszaka záró művelődésszervező nem bürokrata. És az elbocsájtott régészt nem helyettesíti a történész, a néprajzost a levéltáros, az informatikust a művészettörténész. Ezek magas fokú azonosulást követelő szép hívatások, de emellett szakmák is, nem úgy, mint a politikai funkciók. Az a legnagyobb baj, hogy sok jel arra mutat, mintha a kormányzat úgy vélné, nem kell szakembernek lenni a szakmai munka elvégzéséhez.

A létszámleépítésre „részben a párhuzamosságok megszüntetése” miatt van szükség - hirdeti a honlapján a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma. Az országos napilapok valóban megszellőztettek már összevonási ötleteket, sajnos se a szakmai szervezetek, se a szakszervezetünk, se maguknak az érintett intézmények szakemberei hivatalosan nem értesültek ezen tervek többségéről, és nem kérték ki véleményüket egyik esetben sem. Ám, ha be is fognak majd olvasztani egy-egy intézményt a másikba, – miért ne tennék, hiszen évtizedek óta ebben merül kis a kulturális élet reformja, hogy összevonnak tárcákat és intézményeket, aztán szétválasztják őket –, ez akkor sem érinti mind a 13 intézményt és a jelen ötödöléstől függetlenül zajlik. A kijelentés igazságtartalmát tehát szintén alapos vizsgálat alá érdemes vetni.

Miközben a magyar kormány – nagyon helyesen – támogat minden tiltakozást a határon túli kulturális örökség rombolása ellen, az anyaországban a kétharmados többség nyers erejével ellehetetleníti a hazai kultúra még működő intézményeit.

A sorozatos megszorításokon, – a szakmákkal nem egyeztetett – átszervezéseken, a túlzott létszámú bürokratának minősítéseken túl mit akarnak tenni múltunk relikviáival, szellemi és tárgyi kulturális örökségünkkel, a magyar kultúra azon elemeivel, mely nélkül egyetlen nemzetnek sincs jövője? - kérdik.

A szakszervezet emellett azt kéri, hogy az Álamtitkárság vonja vissza a közgyűjteményeket és a közművelődési intézeteket súlyosan érintő, drasztikus intézkedést. Ugyanakkor követeli, hogy a szakmai valóság alapos megismerése után legalább ott mérsékeljék a csökkentést, ahol az a legsúlyosabb következményekkel jár - írta lapunknak is eljuttatott levelében Földiák András, a KKDSZ elnöke, aki azt kéri: az államtitkárság valljon végre színt!