Első gondolatom, hogy az alkotók Tóth Ede 1874-ben pályadíjat nyert és a Nemzeti Színházban hatalmas sikert aratott művének továbbgondolása során eljutottak a teljes ostobaság és a szellemes, tartalmas abszurditás határára, de azon nem sikerült átjutniuk.

Znamenák István idei kőszegi penzumaként arra vállalkozott, hogy A falu rosszát mai történetként tegye színpadra. Ez így egynyári kalandként soknak bizonyult. Van egy elsőre remeknek látszó ötlet a mostani változatban. Göndör Sándor, a címszereplő, a duhaj, sírva vigadó, szerelmében csalódott parasztlegény ezúttal nem részegen sebesíti meg hűtlen szerelemesét, hanem előre megfontolt szándékkal lő vaktölténnyel.

Pál András mindent bevet, hogy sikerre vigye a figurát Kőszegi Várszínház

Szóval nem elementáris indulatú népfi, aki hirtelen haragjában hibázik, ahogyan azt a felvilágosodás kora óta illik elképzelni az alsóbb osztályok jobb fiairól, hanem számító alak. Ez már magában is olyan változtatás, aminek fenekestül fel kellene forgatnia a történetet. De az sem lehetetlen, sőt, az előadás mintha inkább erre hajolna, hogy hasadt, kétlelkű személyiség, együtt él benne a duhaj ösztön és a fondorkodó alakoskodás gonosz szelleme.

Ez már olyan mélylélektani drámát feltételezne, ami biztosan nem férne be a nyári bohóság keretei közé. És akkor azt még végig sem gondoltuk, hogy vajon mit várhat ettől a sunyi cseltől, mit érhet el azzal, ha riasztópisztollyal ijesztgeti volt barátnőjét. Pál András igazán bevet mindent, hogy sikerre vigye a figurát, alkalmazza közismert farkasmosolyát, érdekes fejtartását, férfias határozottságát, amelyhez némi gyermeteg tanácstalanságot is képes társítani.

S ami a legfontosabb: rokonszenves tud lenni olyankor is, amikor utálatos dolgokat művel. De mindez együtt sem elegendő ahhoz, hogy értelmet tudjon adni a címszereplő magatartásának. Rajta kívül Hámori Gabriella ragyog még a rossz hírű Finum Rózsi szerepében, nagyon eltalálja az arányt, amivel a provokatív magakelletést alákeveri a természetes életvidámságnak. Az egyetemista Varga Lili a szürke egérkék, az örök észrevétlenek csöndes konokságával igazolja Boriska feltétlen és múlhatatlan szerelmét a falu rossza iránt, Szilágyi Csenge asszonyi eréllyel dúsítja a máshoz pártolt nő jellemrajzát.

A bakterből polgárőrré áthelyezett Gonosz Pista és felesége tolvaj párosát Gazsó György és Pogány Judit megbízható ujjgyakorlatként viszi sikerre, a polgármesterré lett nagygazdából Epres Attila főképp a lányaival sehogyan sem boldoguló apát mutatja meg. Némedi Árpád ezúttal is jó érzékkel gondoskodik a zenéről, nemcsak a népdalok és nóták világából válogat, de azt is tudja, mikor jöhet a Bolyongok a város peremén vagy a Moszkva-parti esték. A vaktöltény azonban ettől sem élesedik.

Tóth Ede: A falu rossza. Kőszegi Várszínház