Üzenetek a kriptából
Vácott a különleges mikroklímának köszönhetően kivételesen jó állapotban találtak meg közel háromszáz koporsót, a bennük lévő, mumifikálódott holttestekkel, konzerválódott ruhadarabokkal 1994-ben, amikor a Fehérek templomában egy addig elzárt kriptalejáratot fedeztek fel. Gyöngyösön és Jászberényben sem a viseletek, sem a csontok nem maradtak meg ilyen érintetlenül: amikor például egy koporsóból kiemelt kalapot a levegőre vittek, azt szinte órák alatt nőtte be egy penészgombafajta.
Sokszor a véletlenen múlik, kutatható lesz-e egy régi, betemetett vagy elfeledett templomkripta, vagy elenyésznek, megsemmisülnek azok a koporsók, amelyek száz-kétszáz évvel ezelőtt kerültek az egyházi nyughelyekre. Magyarországon egyelőre kevés példa akad arra, hogy egy-egy ilyen kripta felszámolásakor vagy átalakításakor muzeológusok is betekinthetnek a régi falak, fülkék mögé - három helyen, Vácott, Gyöngyösön és Jászberényben azonban néprajzkutatók, történészek és antropológusok is jelen lehettek ilyen alkalmakkor. A sírokból előkerült emlékekről ma rendeztek konferenciát a szolnoki Damjanich János Múzeumban, Kriptaleletek Magyarországon címmel. Vácott az írásos emlékek szerint 1730-tól közel száz éven keresztül temették az egyházi személyeket, az adományozókat, alapítványtevőket a Fehérek templomának alagsori kriptájába, színes, díszített koporsókban.
Amikor 1994-ben, a Domonkos templom helyreállítási munkái során egy százötven évvel ezelőtt betemetett bejáratot találtak az építők, s ennek megnyitásakor derült ki: odabent, egymásra téve 262 koporsó sorakozik a boltívek alatt. A váci Tragor Ignác Múzeum szakemberei is meglepődtek, amikor a koporsók felnyitásakor természetes módon mumifikálódott testekre, s jó állapotban megmaradt viseletekre, lábbelikre, fejrevalókra, és a temetési kellékekre bukkantak. A rózsafüzérek, feszületek, szentképek, érmek is megőrződtek az utókor számára, s a váci máig Magyarország leghíresebb kripta lelet-együttesének számít. A csontokat a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusai analizálták, s számítógépes technológia segítségével egy-egy arcot rekonstruáltak is. A páratlan kriptaleletből 1998-ban állandó kiállítás nyílt, ahol láthatók egyebek restaurált koporsók, bőrcsizmák, főkötők, selyem és textil-maradványok.
Gyöngyösön a Szent Erzsébet templom kriptájának feltárásakor jóval rosszabb állapotban kerültek elő néhány évvel ezelőtt a leletek – mondta el Gál Edit a Mátra Múzeum történésze. Ezt a helyet nem zárták le, s nem is temették be annak idején, így a környezeti viszontagságok, a magas páratartalom, az egyenlőtlen hőmérséklet, s a gombák egyaránt károsították mind a koporsókat, mind a bennük lévő testeket. Ennek ellenére a történészeknek sokat „üzentek” a tárgyak, ruhák, s viselőik. Meglepő volt például, hogy a betelepítések miatt akkoriban meglehetősen „eltótosodott” mezővárosban minden halott kezében magyar nyelvű bibliát találtak, noha arra számítottak, hogy szláv nyelvűek is lesznek közöttük. A gyöngyösi emberek szerették a selyemsálat: a férfi és női koporsókban is találtak a maradványok nyakában vagy mellén ilyen ruhadarabot. Ez a kutatók szerint a városias jelleget erősítette, ugyanakkor a paraszti kultúrából ismert pitykés dolmányt is fellelték a testeken. A restaurátoroknak meglehetősen nehéz dolguk volt ezekkel a ruhadarabokkal, hiszen a nedves, penészes közegben a legtöbb anya szétmállott, amikor megpróbálták kiemelni a koporsóból. Itt az antropológusok sem találtak „kincseket”, hiszen a csontok nagy része elporladt. A megmenthető leleteket az időközben felújított Mátra Múzeum helytörténeti gyűjteményében mutatják be. Azokat a darabokat, amelyeket nem sikerült restaurálni, rajzokon ábrázolják.
A jászberényi kutatóknak leginkább az idővel gyűlt meg a bajuk, amikor a Nagyboldogasszony templom kriptájában kutathattak – tudtuk meg Bathó Edittől a Jász Múzeum vezetőjétől, néprajzkutatótól. Az egyház szerette volna újból temetkezési helyként hasznosítani a régi kriptákat, így a régi sírokat exhumálták, s a maradványokat a templomból a temetőbe, egy közös sírhelyre szállították. A szakembereknek idén februárban egy hetük volt arra, hogy közel ötven fülkét feltárjanak, elemezzenek. Bathó Edit elmondta: néprajzosként addig csak leírásokból ismerte a jászsági „haló-ruhát”, most azonban többet közelről is szemügyre vehetett, miközben a halotti anyakönyvekből és egyházi iratokból a viselőjükről is információkat gyűjthetett. A kriptába a város jeles polgárai, jászkapitányok, papok, orvosok, táblabírók, jegyzők, és családtagjaik temetkeztek. Így azonosították például az egyik hajdani jászkapitány, Dósa József második feleségének földi maradványait, restaurálhattak nagyünnepi, halotti ruhákat, csipkékkel díszített jászági főkötőket- Találtak olyan koporsót, amelyet gömbölyű fejű porcelán szegecsekkel díszítettek. Minden koporsóban találtak imakönyvet, amelyek kinyitva feküdtek az elhunytak ölébe. Sajnos ezeknek csak a borítója és a csatja maradt meg épségben, így nem lehet tudni, hogy egy bizonyos oldalon voltak e kinyitva, vagy mindegyik más-más imádságnál. A jászberényi kriptaleletet most restaurálják, s egy állandó kiállításon tervezik majd bemutatni.
