Az utóbbi években örvendetesen bővült a helyszínek száma: tavaly már 84 hazai településen jelentek meg a könyvsátrak, amelyeket Kolozsváron is fölállítottak. A pesti Vörösmarty téren hagyományosan megrendezett központi könyvünnepet, amelyet idén Ferdinandy György nyit meg, időtartamában nem követik szolgaian a vidéki rendezvények. Több városban már keddtől, szerdától tart az új magyar könyvek bemutatója, a szerzők és az olvasók találkozója.

Ehhez talán hozzájárul, hogy a fővárosban most a megszokottnál egy héttel későbbre csúsztatta a megnyitót a könyvhetet rendező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE), aminek indoka – mint azt a keddi tájékoztatón Zentai Péter László igazgatótól megtudhattuk –, hogy így talán elkerülik a sátras könyvesek és a látogatók az esőt. Az előrejelzések szerint erre van is esély. Tarján Tamás irodalomtörténész, kritikus áttekintve az idei kínálatot 84 hazai és 14 határon túli kiadó 333 új címét számolta össze. Ha valaki megvenné valamennyit, a tavalyi 1 millió 200 ezer forinttal szemben „csak” 990 ezret kellene fizetnie. Ennél többet mond, hogy a könyv-átlagár idén 3 százalékkal kevesebb a tavalyinál: 2746 forint. A legdrágább és legolcsóbb kötet (8800 és 900 forint) közötti különbség csökkent. A kritikus szerint egészében most arányosabb, kiegyensúlyozottabb a könyvheti választék, „visszavették a megalomániát” a kiadók. Ami persze összefügg a gazdasági válsággal, az olvasók soványabb pénztárcájával, a műhelyek növekvő finanszírozási gondjaival, sajnos.

Tarján úgy látja, két kiemelkedő alkotó személye – „védőszentként” – fémjelzi az idei új műveket: Bartóké és Adyé. Bartókról szól például Kelemen Erzsébet könyve és Temesi Ferenc régóta készülő nagyregénye. Adyt is több mű idézi meg, egyebek között Péteri Zoltán és Tóth János kuriózumnak számító kötete, amely a költő nagyváradi sajtóperét és börtönnapjait meséli el. A kritikus ugyanakkor nehezményezi, hogy Ottlik és Örkény centenáriumának évét nem veszi figyelembe a könyvheti kínálat. És ha már a hiányoknál tartunk, most föltűnően kevés drámakötet jelent meg, annál több viszont az irodalomtörténeti mű. Olyan, mint Móricz Zsigmond naplóinak újabb kötete, Spiró György Magtárja vagy Veres András reprezentatívnak számító elemzése Kosztolányi és Ady viszonyáról.

Vannak kiváló új rövidpróza-kötetek – ezeket mind terjedelmük, mind műfajuk szerint „középprózának” nevezi az előzetes számvetést készítő irodalomtörténész –, és nagyregények, egyebek között Jókai Annáé, Horváth Viktoré, Tóth-Holló Tamásé. Az új verseskötetek élére pedig a Magvető Édes hazám című antológiája kívánkozik, amely a kortárs politikai költészetről ad gazdag keresztmetszetet.

Egy újságírói fölvetésre a tegnapi tájékoztatón elhangzott: az MKKE nem szól bele a különböző ünnepi helyszínek rendezvényeinek szervezésébe. Ez annak kapcsán merült föl, hogy Putnokon Nyirő Józsefről tartanak egész napos méltató előadássorozatot, noha Nyirő-könyv nem szerepel a könyvheti katalógusban.

Könyvhét