Nem is kell ehhez túlságosan vad fantázia, elvégre miért ne lehetne egy irodalmi remekmű kiindulási pontja akár egy egészen unalmas esemény, melyhez az alkotói fantázia művészi szinten tesz hozzá? Kérdés azonban, megér-e ez a gondolat egy egész filmet. A válasz egyértelmű nem, még akkor is, ha tény: rengeteg pénzt költött el arra egy hollywoodi stúdió, hogy egész estés látványfilmben leplezze le és szedje darabokra az állítólagos Moby Dick előzményeket. Mítoszt „megbontani" azonban, minimum felesleges ötlet.

Forrás: Intercom

A tenger szívében című mozi koncepciója igencsak megkérdőjelezhető. Ha van egy eredeti klasszikus történetünk, benne számtalan emberi tanulsággal, érthetetlen, hogy miért nem azt adaptálja Hollywood. Az, hogy a Moby Dicket annak idején John Huston zseniálisan feldolgozta már egyszer, nem lehet akadály. Régen volt, sok generáció felnőtt azóta, sokan már azt sem tudják mekkora sztár volt a főszereplő, Gregory Peck. Talán korunk divathóbortja, az előzményfilm, illetve a forrástörténeteknek való megfelelés lehetett az amúgy megbízható iparos Ron Howard rendező filmje létrejöttének mozgatórugója. Mindazonáltal, igaz, az irodalomtörténet szerint Melville regénye egy Owen Chase nevű tiszt beszámolója alapján készült, aki az 1820-as évek elején egy Essex nevű bálnászhajón dolgozott, amelyet tekintélyes nagyságú cet lékelt meg a Csendes-óceánon. Így adott az új hős: a filmben Melville egy túlélőtől tudja meg Chase drámáját. Elbeszélés az elbeszélésben.

A probléma igazából az: Chase, a filmhős karakter nem hordozza magában azt a morális tanulságot, amelyet Ahab kapitány viszont igen. Nem túl érdekfeszítő, hogy a szegény, börtönviselt apa mellett felnőtt bálnavadász milyen felmenőkkel rendelkezik. Nem ér fel egy komoly konfliktushoz, hogy végül hajóskapitány lesz-e belőle valaha, vagy sem, amely egyébként csak az arra született emberek kiváltsága. Amikor útra kel, nem túl izgalmas, hogy csalódottsága és makacssága miatt összekap a megfelelő vérvonallal rendelkező Pollard kapitánnyal. Hovatovább a nagy egóharc közben az sincs dramaturgiailag felépítve, hogy miért is akarja Chase minden áron ledöfni a nagy fehér bálnát, mely aztán folyamatosan bosszút akar állni a hajó legénységén, akiknek szemmel láthatóan a túlélési harcban kannibalizmus sem esik nagyon nehezükre.

A film erőssége – mert, azért van – egyértelműen a képi világában keresendő: Howard elkészítette a 3D bemutatófilmet, a tengeralatti szekvenciák tényleg lenyűgöző erejűek. A Chase-t alakító Chris Hemsworth is tisztességesen küzd a szereppel. De a csoda helyett itt csak a verejtéknek jut főszerep.