A mű története szerint Hans Castorp, ez az "egyszerű, noha kellemes" fiatalember, egy gazdag hamburgi kereskedőcsalád fia, meglátogatja betegeskedő unokabátyját egy svájci tüdőszanatóriumban. A három hétre tervezett látogatásból azonban hét esztendő lesz.

"Hans Castorp különös, felfokozott testi-szellemi kalandokon megy keresztül, amelyek során, ha pillanatokra is, de a halálból és a feslettségből a szeretet álma dereng föl sejtelmesen. Hans Castorp azonban kénytelen elhagyni a "varázshegyet", mert meghívót kap a halál világraszóló ünnepére, az I. világháború félelmetes táncmulatságára, e lázas, gonosz tűzvészre, melyből ki tudja, hogy feltámad-e egykor a szeretet" – áll az előadás ismertetőjében.

A darabot a színház művészeti vezetője, Szikora János rendező állította színpadra, aki az MTI-nek elmondta: mindig izgatták az irodalom nagy szellemi kihívásai, amelyek számára szellemi mérföldkövek voltak. Ilyen kihívást jelentett például Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének vagy Dosztojevszkij A Karamazov-testvérek című művének színrevitele. "Mindig élt bennem a vágy, hogy azt a szellemi élményt, amelyet számomra ezek a regények jelentettek, megpróbáljam tolmácsolni az embereknek" – fogalmazott, hozzátéve, hogy ebbe a sorba illeszkedik A varázshegy megrendezése is.

Hangsúlyozta, hogy a darabválasztásnak semmi köze nem volt az Új Színház körüli pillanatnyi helyzethez, hiszen a színpadi változatra több mint egy éve talált rá és döntött színrevitele mellett.

Szólt arról is, hogy a tömörség lehet a regény színpadi megjelenésének erénye, a színpadi adaptáció során bizonyos szempontból a mű esszenciáját próbálták meg kivonni a szöveganyagból.

A rendezőt – mint kifejtette – leginkább a regény főhősének, Hans Castorp figurájának a fejlődéstörténete érdekelte a történetben. Vagyis az, hogy egy fiatalember, aki éppen hogy elkezdené az életet, fölkerül egy helyre, a varázshegyre, ott különböző szellemi hatások érik, aztán rájön arra, hogy e sokfajta szellemi hatás után az egyetlen lehetséges választás, ha saját magában bízik, önállóan oldja meg saját sorsát, és nem engedelmeskedik más szellemi befolyásnak. "Tehát tulajdonképpen ráébred az önálló gondolkozás és a szellemi függetlenség fontosságára" – mondta Szikora János.

Arról is beszélt, hogy természetesen nem függetleníthette magát a színház körül zajló eseményektől. Amikor elkezdték a próbákat, már nem tudta úgy olvasni a szöveget, ahogy egy évvel ezelőtt. "Másrészt nagyon sok mondat és gondolat átértelmeződött, különösen az a gondolat, amikor a főhős rájön arra, hogy a varázshegy végleg elveszett, és a békés szemlélődés időszakát a harc veszi át" – mondta.

Arra a felvetésre, hogy az előadást esetleg játszanák-e máshol a továbbiakban, úgy válaszolt, hogy még nem tudott ezzel a kérdéssel foglalkozni. "Elsősorban arra kellett koncentrálnom, hogy az előadás megszülessen, most majd arra kell koncentrálnom, hogy megpróbáljam életben tartani" – fogalmazott.

"Munkára van felkérésem, de hogy az életemet hogyan folytatom tovább, azt még nem tudom" – mondta azzal kapcsolatban, hogy februártól az új vezetés érkezésével elhagyja az Új Színházat.

Thomas Mann A varázshegy című művét Vera Sturm és Hermann Beil alkalmazta színpadra, a darabot Nádas Péter fordításában játsszák.

Hans Castorp szerepében vendégként Schruff Milán látható, mellette többek között Száraz Dénes, Hirtling István, Nemes Wanda, Takács Kati, Almási Sándor, Derzsi János, Gáspár Sándor, Vass György, Galkó Balázs és Tordai Teri játszanak az előadásban. A díszlet Szikora János, a jelmez Balla Ildikó munkája.

A varázshegy a premiert követően január 28-án, február 4-én és 20-án látható. Az Új Színházat február 1-jétől Dörner György vezeti, A varázshegy a márciusi programban – amelyet már az új vezetőség állított össze – nem szerepel.

A varázshegy bemutatója előtt pénteken nyílik a még Márta István igazgatása alatt álló színház két utolsó tárlata is: a 13 évad – az Új Színház előadásainak retrospektív fotókiállítása, és a színház nézőtéri mosdóinak falán látható Mosdótárlat című kiállítás.

Az Új Színházban január 29-én, vasárnap is premiert tartanak: Jokum Rohde dán szerző Pinokkió hamvai című darabját, a színház stúdiósainak vizsgaelőadását Hargitai Iván rendezésében délután 15 órakor láthatja a közönség a Bubik István Stúdiószínpadon. A különös hangulatú, abszurd elemekben bővelkedő alkotás az emberi gonoszság gyökereit kutatja, s a hatalom és művészet, demokrácia és oligarchia, egyén és társadalom, bűn és bűnhődés kapcsolatát vizsgálja.

Az előadást követően 17 órától búcsúsétát, csöndes közönségtalálkozót rendeznek a színház barátai részére. Az Új Színház társulata január 31-én elutazik Újvidékre, ahol a Szerb Nemzeti Színházban az Erdő című darabot játsszák, az Új Színház ezzel a vendégjátékkal búcsúzik.