Új alfa a raptoroknál
Nem ez a lényeg. A Jurassic úgyis a szaladgálásról szól, jönnek a hüllők, és ellenségükké nyilvánítják az embereket, ami voltaképpen nem szép tőlük, hiszen nekünk köszönhetik puszta létezésüket, de hát mi is megérjük a pénzünket, folyton anyagi javak megszerzése érdekében mutogatjuk vagy szabadítjuk ki őket. Pedig a találkozás az őstörténettel lehetőség a szembenézésre, mire is jutottunk, balga főemlősök. Ebből a szempontból a Jurassic World némileg különbözik az elődeitől, mert mintha elfelejtették volna leforgatni a megfelelő részeket, vagy csak legyintettek, úgyis tudja minden hülye a moziban, hogy ha szülők válni akarnak, és ettől a gyerekek sírdogálnak, akkor az átélt izgalmak után a szülők elállnak szándékuktól a film végére. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem éri meg a felhajtást.
De hát nincs szánalmasabb mint a józan ésszel jönni, amikor a film már régen túllépett ezen, már nem vacakolnak áltudományos fejtágítással, borostyánba ragadt, dinóvért szívó szúnyogokkal, a hüllők köztünk élnek, és néha vicces, amikor gonoszul néznek, vagy türelmetlenségükben a karmaikkal zongoráznak. Lehet szaladgálni előlük, és az IMAX változatban láthatja az ember, mennyit fejlődött a technika: nincsenek már műanyag gyíkfejek, minden sokkal valóságosabbnak hat, de még mindig nem valóságnak. Jön még, gondolom, újabb folytatás, apróbb-nagyobb előrelépések az teljesebb illúzió irányába.
Most az a lényeg, hogy némely szívek szaporábban vernek, amikor megszólal a zene, John Williams Jurassic-témája. Ahhoz képest, hogy a dinoszauruszok a legjobban és legkövetkezetesebben kidolgozott jellemek, a színészeket tekintve a hagyományoknak megfelelően most is meglepően erős a film. A vörös hajú, igézően világos szemű Bryce Dallas Howard csodálatos Rosalinda volt Kenneth Brannagh Ahogy tetszikében. Megszakadhatott. Most meg az őshüllők között belépett a halhatatlanságba.
Jurassic World – forgalmazza a UIP Dunafilm