Turnernek Rómába kellett mennie
A Turner és Itália című kiállítás érdekessége, hogy nem a festő későbbi, az absztrakt festészetre tett hatását hangsúlyozza, mint a róla szóló tárlatok általában, hanem kimondottan az Itáliához való kötődése a fő téma. Ez lesz az első tárlat Magyarországon, amely a brit festő műveit állítja középpontba. A több mint 80 kiállított alkotás nagy része a Tate Britainből érkezett, de magángyűjteményekből származó alkotásokat is kölcsön kapott a múzeum. A kiállítást nyolc egységre tagolták, ezek időrendi sorrendben mutatják be a művész pályáját, a korai tájképektől az utolsó, szinte absztrakt képekig.
A lehető legtágabban értelmezik a kiállítás szervezői a témát: nemcsak az Itáliában festett, vagy Itáliáról szóló műveket tekinthetik meg az érdeklődők, hanem olyanokat is, amelyek az ottani művészek hatásait tükrözik. Így az első blokkban olyan művészek alkotásait vonultatja fel a tárlat, akik Turner példaképei voltak, és műveiken keresztül a festő megismerte és megszerette Itáliát.
A legnagyobb hatással Claude Lorrain festő volt rá, akinek Liber Veritatis című sorozata nyomán maga is elkészítette rézkarcokból álló sorozatát: Liber Studiorum címmel 1807-1819 között 77 darab jelent meg belőle. Turner először 1802-ben pillantotta meg Itáliát, a napóleoni háborúk idején kötött tűzszünet során volt alkalma ellátogatni az országba. Ekkor csak a határmenti Aostáig jutott, de később, 1819 és az 1840-es évek között összesen hat alkalommal járt a mediterrán országban.
A kiállítás következő fejezetei (A hegytetőről: Turner megpillantja Itáliát, „Turnernek Rómába kellene jönnie", Turner útja Rómába) az 1802 és 1820 közötti utazásai során készített műveket mutatják be. Sok képet készített Olaszország más tájain is, a Terni vízesés és egy Firenzei látkép mellett egy Vezúvról készült festményt is megtekinthetünk ebben az egységben. Turnerről tudjuk, hogy mindig szeretett volna vulkánkitörést látni, de erről végül lemaradt. Rómába 1819. augusztus 1-jén indult el. Vázlatkönyveibe már előre lerajzolta, hogy mit kell megnéznie és lefestenie, amikor végre odaér. Októberben jutott el Rómába, de ellátogatott többek között Tivoliba és Nápolyba is. Az olasz utak nagy hatással voltak munkáira - stílusa megváltozott, akvarell képei világosabbak lettek, nagyobb szerepet kapott a fény munkája során.
Különböző méretű vázlatfüzeteibe mindent lerajzolt; a füzetek közül kettőt meg is tekinthetünk a kiállításon.
A második terembe lépve már a nyitóképen is megfigyelhető a művészetében bekövetkezett váltás - a befejezett és a befejezetlen ezentúl szinte összemosódik a festményein. Az itáliai napfény bűvöletében című részben az első római útja után, az 1820-as években Angliában született műveket mutatja be.
Ezeken is feltűnő az itáliai hatás, hiszen a képeken mintha inkább az olasz, mint az angol tájakat ábrázolna a sok fénnyel, világossággal. 1828-ban hosszabb időre érkezett Rómába, már kifejezetten azzal a céllal, hogy fessen. Műtermet bérelt és tudatosan készült a Royal Academy kiállítására. Az itt készült műveket mutatja be A római diadalnak elkeresztelt rész.
Bár a Rómában nyílt kiállítása vegyes kritikákat kapott újszerű látásmódja miatt, hazájában mindig sikeres volt. Saját galériája volt Londonban, ahol évente kiállította olajfestményeit, akvarelljeit, melyek országszerte ismertté tették.
Többször járt Velencében is, amely az 1840-es évek végén vált meghatározóvá művészetében. A Velence fénye című rész az itt készült olajfestményeket és akvarelleket mutatja be, amelyeket egy szálloda tetejéről festett, így egyéni perspektívát kaptak az alkotások.
Az utolsó szakasz A radikális öregember címmel a festő utolsó éveinek műveiről szól. Mint a cím is utal rá, Turner utolsó művei tőle szokatlan stílusban készültek. Ekkor már a kísérletezésnek szentelte tehetségét, és nem bánta, ha kritizálták emiatt. Élete során olyan nagy vagyonra tett szert, hogy nem kellett aggódnia az esetleges negatív fogadtatások miatt. Kedvére kísérletezhetett, kóstolhatott bele új stílusokba.
Turner építészeti rajzokkal kezdte pályáját, láthatunk tőle a kiállításon egy walesi kastélytervet is, amely végül nem készült el soha. Erről a hivatásról hamar lemondott, és rövidesen az angol festészet egyik legmeghatározóbb alakja lett.
A kiállítás október 25-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.
