Többször járt már Ázsiában a színész Rudolf Péter, aki nem sokat teketóriázott, hogy elvállalja-e a Magyar Állami Operaház felkérését: legyen „összekötő kapocs” a Pekingi Nemzeti Nagyszínház budapesti fellépésén.

Mint a dalszínház sajtóanyagából kiderül: Rudolfot vonzotta a pekingi színház beharangozott látványvilága, és fontosnak, izgalmasnak tartotta a Molnár Szabolcs zenetörténész által írt információkat. A Vörös Szikla előadásain kétszer bukkan fel Rudolf Péter. Először bemutatja a pekingi színház társulatát, majd a darab történetét mondja el.

A felvezető szövegből kiderül az is, a kínai művészek példátlan alázattal, az egész életüket áldozzák ennek a speciális műfajnak. Színészek, artisták, énekesek egyszerre.

A tradicionális kínai opera, a Vörös Szikla zenéjét az egyik legismertebb kínai komponista, Zhu Shaoyu dolgozta át – ötvözve a hagyományos kínai opera, az ősi távol-keleti népzene és a nyugati muzsika motívumait. A darab rendezője, Zhang Jigang – aki többek között a 2008-as Pekingi Olimpiai Játékok nyitó- és záróceremóniájának rendezője is volt – neves kínai jelmez-, díszlet- és látványtervezőkkel építette fel az opera látványvilágát.

Míg a tradicionális kínai színház a letisztultságáról és puritán díszleteiről híres, addig ez a produkció tudatosan alkalmazza a gazdagon díszített jelmezeket, a színes, nagyszabású díszletelemeket, valamint a 21. századi vizuális effektusokat. A produkció 2009-ben óriási sikert aratott a New York-i Times Square-en is.