Ilyen előzmények után nagy változás volt a budapesti utakon védőfelszerelésük páncéljában cikázó szálkás izomzatú sportemberek képe.

Az elmúlt tíz évben a városi bringázás egyre népszerűbb közlekedési forma lett, ezzel együtt színesedett a biciklistársadalom is. A Néprajzi Múzeum a tendenciát meglovagolva hozta el Budapestre a 2011-ben Szabadkán megrendezett kiállítás anyagát, amit egy, a budapesti kerékpáros kultúrát bemutató testvértárlattal egészítettek ki.

A tárlat nem korlátozódik a biciklire, mint tárgyra. A köré épülő infrastruktúra, a gyárak és a javítóműhelyek épp úgy szerepet kapnak,mint a jelenség társadalmi vetületei, köztük a ma már meglepő dilemma: illik-e a nőknek kerékpározni. A látogatók a XIX. századtól napjainkig követhetik nyomon tárgyak, fotók és dokumentumok segítségével a drótszamár történetét, olyan jelenségeket is érintve, mint a Critical Mass mozgalom.

A Néprajzi Múzeum ezzel a tárlattal is aktivitásra ösztönöz. A kiállításhoz tárgyakat és dokumentumokat szolgáltató múzeumok mellett ott találjuk többek között a Csepel Kerékpárgyártó Zrt.-t, a Magyar Posta Zrt.-t, a Pajtás Bringaboltot és számos magánszemélyt. A kapcsolódó kísérő programok megszervezésében pedig biciklis közösségek, műhelyek és elhivatott magánemberek segítették a múzeum munkatársait.