Premierje éppen egy évvel halált kísértő megbetegedése utánra esett. Csipet szadizmus is van a Törőcsikre megtelt Csiky Gergely nézőiben. És ha nem bírja végig az estét? Kivág a biztosíték? Kihagy az emlékezet? Antal Csaba áttetsző japán labirintusában azonban nem megrokkant, kegyes elnézést kérő gyenge asszony tűnik fel. Dinamikusan berobban. Elfoglalja a színpadot, telejátssza a színházat. Ereje teljében.

Belekezd 25 perces monológjába. Mnemotechnikai halálugrás. Kacifántos, nehezen felfogható a szöveg, a lélektani gubancokat agyonbonyolító, Kokinkínában (ma: Vietnam) született francia Marguerite Duras modorában. Ráadásul a vendégrendező Anatolij Vasziljev az előadás kíméletlen hosszára tekintettel egyszerűen elhagyta az első felvonást. Folytatódik, úgy kezdi el, de mit folytatnak? Így is negyed tizenegyig tart a regényből (1954) színpadra menekített Naphosszat a fákon, nézőket is megviselő előadása.

Törőcsik roppant fegyelme, állóképessége és összpontosítani tudása valóságos mintabemutatót tart színészete teljes skálájából. Nem árumintavásár. Sem végkiárusítás. És semmi önmutogató vendégjáték-íze nincsen fellépésének. Összefogott, odaadó teljesítése a feladatnak. A madárcsontú, megtörhetetlen asszony kicsomagolja művészi eszközeinek gazdagságát. Nem a csillogás végett. Sem tapscsiholásért. Nem modorosság-parádét ad elő. Mondatai-mozdulatai frissen születnek - háló nélkül - a színpadon.

Sosem tagadott le életkorából. Színpadon, a volt gyarmatokról hazatérő anyaként sem megért korára kacér. Nem öregíti, nem ifjítja magát. Karcsú hölgy (itt helyénvaló a kifejezés). Tudása hordozza idejét. Nem magyaráz. Ábrázol. Hangja a legszélesebb regiszterekben biztonsággal szól: a szoprán kislányhangoktól a mélységes altig. Uralja szövegtudását, a külső cselekmény nélküli színdarab lélektani gombolyításának ködös talányait, testének, taglejtéseinek plasztikus kifejezéseit. Hozzáteendő: balkeze a betegség utóhatásaként némileg béna. Évtizedek óta használt gesztusrendszerét bravúrosan áthelyezte jobbról balkezére. Szűkszavú taglejtései mutatóujja, zárt tenyere felemelésével Major gondolatokat nyomatékosítón kurziváló örökségeként lebilincselően irányítja nézői figyelmét.

Fölösleges mondani, Törőcsik játékából hiányzik a pityeregtető érzelmesség, az önsajnálkozó meghatottság. Züllött, hazug, hamiskártyás fiáért harcolva száraz, tárgyilagos, mégis érzékenyen éli meg közelítéseit, eltávolodásait, küzdelmét a másik ember teljes megismeréséért.

Duras a Naphosszat a fákon regényt 1954-ben írta. A Barrault-Renaud-vezette Odéon Színházban (1965) Yves Saint Laurent jelmezeivel Madelaine Renaud játszotta az anyát (a szerzőnő rendezésében filmre is vették 1976-ban.) Csupán az érdekesség kedvéért említendő, hogy Sulyok Mária főszereplésével Várkonyi Zoltán tv-filmet forgatott a színdarabból. A kaposvári szöveget Szeredás András és Natasa Iszajeva fordítása alapján készítette a dramaturg Kozma András. A több nyelvből kotyvasztott párbeszédek nem segítették Duras amúgy is dúlt dialógusait. Rémületesen hangzik magyarul a szinkronizáló gyorsszöveg készítők bevezette „Hölgyem" ismételgetése. Madame helyett (ami elhangzik Kaposvárott), az Asszonyom megszólítás volna helyénvaló a bunkósan modoros, a társadalmi rétegviszonyokkal tisztázatlan helyzetű Hölgyem szaporázása helyett. A bacarat nevű kártyajáték utolsó magánhangzója nem néma té, csakúgy a szerzőnő nevének vége is Dürasznak ejtendő.

A színházi guru Vasziljev rendező nem legkiválóbb formáját hozta Kaposvárra.

Selmeczi György - Kákonyi Árpád zenéje Mozarttól slágerekig a hátsó színpadon szól Ilja Kozin és Gemza Péter betanításában, Csapó Virág, Lestyán Luca, Kovács Zsuzsanna, Rácz Panni, Fábián Zsolt, Kőrösi András, Takács Géza, Tóth Géza, Bárány Tamás, Farkas Gábor, Kákonyi Árpád, Nagy Zoltán táncos, vagy hangszeres (odaadó) közreműködésével. Az erős munkafegyelmű színház tagjai közül Nyári Oszkár (a bartender), Kocsis Pál (Jacques), Gubás Gabi (Marcelle) játszik méretesebb szerepet.