Biztosan sokan érvelnének most azzal, hogy a tévésorozatok már egyre népszerűbbek itthon is. Oké, mondjuk a Voyager, ebben pedig nem volt túl sok Kirk kapitány, Mr. Spock és McCoy doktor. Másrészt, ha egy film jó (mai mérce szerint: izgalmas, látványos, fordulatos és akciódús), akkor miért ne lehetne a legnépszerűbb? Lehet. Sőt, olyannyira, hogy biztosan sok olyan ember is elment rá, akik alapból be voltak oltva a Trek ellen.

Nem véletlen. Az új Star Trek mindenkinek tetszik. Nyugati, főleg angolszász kritikusok is pozitívan ítélték meg a feltörekvő tévés producer-rendező, J.J. Abrams munkáját (ők nem abból indultak ki, hogy a Trek egyfajta „ciki hobbi"), viszont legtöbben hangsúlyozták: a Paramount nem a Star Trek rajongóknak szánja az új verziót. Ennél továbbmegyek. Mindenki potenciális célcsoport, kivéve a rajongókat. Ehhez pedig jelen esetben nem kell ősfanokat interjúvolni.

Nem a (túl sok) akció a legfájdalmasabb újítás, nem lett volna rossz, ha Bones, mondjuk, hozza a moralizáló beszólásait, és Spock harca az érzelmeivel egy kicsit globálisabb jelentéssel bír az egyébként nagy merészséggel újraindított (merthogy nem eredettörténetről van szó, hanem újragondolásról) történetben. Az eredeti széria annak idején forradalmi volt, az új film csupán igazodik a mai trendekhez. Ugrott a filozófia és az intelligensen vitriolos párbeszédek, jöttek a matematikai precizitással kiszámított kúl csattanók. Lehet, hogy most csilingel a kassza (és többen mondják azt, hogy jó a Star Trek), de könnyen előfordulhat, hogy szegényebbek lettünk. A filmipar a saját mítoszait falja fel.

Érdekes, az öt premier közül a Star Trek mellett csak egy film került föl a listára, érdekes ez is sci-fi - igaz, 3D-ben animált és gyerekeknek szánták. Bár a Légy a holdon 3D-hez csak budapesti adatok állnak rendelkezésre, ezt figyelembe véve is csak mérsékelt sikerről beszélhetünk.

Spock a Star Trekből