Top-les: Álláspontok
Korunk filmkritikája totálisan szubjektív műfaj. Nincs elemzés, rögtön értékítéletet hirdetünk, s a cselekmény ecsetelésével próbáljuk igazunkat bizonyítani. Így fordulhat elő, hogy ugyanazt az alkotást valaki az egekig magasztalja, más meg menthetetlen fércműnek tartja. Ami igazán eligazodást nyújthat, az arányok.
Lapunk kritikusa, Fáy Miklós az utóbbi csoportba tartozik Darren Aronofsky A pankrátor című drámája kapcsán (kritikája itt), jómagam pedig az előbbibe. És mi vagyunk a többen. Az angol nyelvű kritikákat gyűjtő és összegző Rotten Tomatoes honlap adati szerint az ítészek 98 százaléka pozitívan nyilatkozott a tavaly Velencében Arany Oroszlánnal elismert filmről. A hét másik listás premierje, az Éjszaka a múzeumban 2. csupán 44 százalékos, ezzel a számmal tökéletesen egyetértek én is.
Darren Aronofsky, a 2006-ban készült Forrás nem túl jó anyagi fogadtatása után hitelét vesztette a nagy stúdióknál (nem mintha addig is sok lett volna neki, mindig is független rendező-producer volt), és klasszikus, lineáris dramaturgiájú produkcióval próbálkozott, úgy számított, hogy így könnyebben bevethető, eladható lesz majd az amerikai piacon. Ez is történt (a Fox csapott le rá), Randy (Mickey Rourke), a kiöregedett pankrátor portréja sokat mond el az életről, társadalomról. Banálisan törékeny lélek harcol egy agyongyúrt, szétszteroidozott drabális testben. Azonosulni nehéz vele, de átérezni a fájdalmát szinte kikerülhetetlen.
Lassan csorgó végzet-drámával van dolgunk: a roppant egyszerű „sportoló", aki csak ehhez ért, inkább égeti a gyertyát mindkét végen, és ezzel egyúttal kívánja a halált. Sokkal vonzóbb számára meghalni a ringben, mint a valós életet kezelni, fájdalmait elviselni. Az önpusztító férfi szerepére nem is tudnék mást elképzelni Mickey Rourke helyett, akinek nem lehet nem gondolni a saját sorsára.
Majd megszakad az ember szíve, amikor látja, hogy a jóképű fiatalemberből milyen roncs lett az évek során. Különösen, amikor egy arcrángással képes óriási dolgokat megmutatni, közvetíteni. Rourke még így, leszázalékolva is óriási színész, nem csak önmagát adja. Élete összes fájdalmát képes beleadni a szerepbe. Lélegzetelállító.
