Tony Curtis, ahogy már szinte megszokhattuk, ezúttal is kertvárosi kovbojnak öltözve, decensen aranyozva és elég jókedvűen fogadta a publikum okkal, s joggal kijáró hódolatát. A 84 éves filmsztár, aki legutóbb a sokat szenvedett magyarság országimázsát javítandó járt nálunk, ezúttal saját életrajzi kötetét, a visszafogott című Hollywood hercegét, pontosabban annak friss, ropogós magyar változatát és saját festészetét jött népszerűsíteni.

Tony Curtis a kiállításon

Ilyen boldog médiaseményben ritkán van része sajtómunkásnak, legalábbis e sorok írója még nem járt olyan sajtótájékoztatón, ahol az egybegyűltek ennyire örültek volna neki, hogy ott lehetnek, ahol. Először Virág Judit galériatulajdonos örült, hogy - idézzük - ilyen gyönyörű képeket hozott ide Tony Curtis, és hogy a festmények bevételét jótékony célokra fordítják.

Másodjára a Hollywod hercegét kiadó Pécsi Direkt Kft. Alexandra kiadójának munkatársnője örült, erősen, majd Simonyi András washingtoni ex-nagykövet nemkülönben, bár ő, mint megjegyezte irigy is kicsit, tekintve, hogy Curtis barátja lehetett John F. Kennedynek, valamint, hogy nagyon hosszú az életrajzi kötetben szereplő nők listája.

A leghosszabban azonban maga Tony Curtis örült, főleg azért, hogy ilyen jó társaságban lehet, és hogy a kiadós hölgy milyen jól néz ki. A művész ismét hosszasan és kedvtelve beszélt magyarságáról, élete első öt évéről, amikor csak a mi anyanyelvünkön érintkezett a külvilággal.

Egy ponton annyira elragadták az érzelmek, hogy - kapaszkodjanak - kifejezetten magyar identitásúnak nevezte magát, ami különösen jól esett hallgatóságnak, még úgy is, hogy ezt a tolmács nagy igyekezetében magyar integritásúnak fordította. A csúcs mégsem ez volt, hanem az, amikor az idős amerikai sztár majdnem tökéletes magyarsággal rágyújtott az „Az a szép, az a szép..." kezdetű nótára.

Legvégül a meglepetés-vendég örült, nem más, mint Tony Curtis valaha volt legjobb magyar hangja, Sztankay István, aki még virágot is hozott Tony Curtis feleségének és édesanyjának. A moderátor bejelentette, hogy akkor most bemutatja egymásnak a két nagyszerű művészt, hadd ismerjék meg végre egymást; ekkor a hangulat már annyira örömteli volt, hogy szinte fel sem, tűnt, amikor Sztankay közölte: már háromszor találkoztak.