Tökéletes intrika
Annak mozgóképes mustrájára, a velencei filmfesztiválra pedig pláne. Noha immár körülbelül egy évtizede forró téma, hogy a Benito Mussolini által épített egykori Casino és maga a Lido sziget vajon mennyire alkalmas a világ egyik vezető mozis fesztiváljának megrendezésére, a mélypont mindenképpen a tavalyi esztendő volt.
Az új fesztiválpalota 2009-es alapkőletétele után ennyi idővel ugyanis már mindenki egy új, korszerű helyszínre számított – de mint ismeretes, az alapok kiásása során azbesztet találtak, a terület megtisztítására pedig egyelőre nincs pénz. Most viszont már mindenki a legnagyobb természetességgel konstatálja (és ez valószínűleg további éveken át még így is marad), hogy a fesztivál jobban hasonlít egy zűrös építési területre, mintsem egy olyan optimális környezetre, ahol a világ legnagyobb filmsztárjai a rendezvény tíz napja során igen nagy létszámban megfordulnak.
De mindezek ellenére az idei vörös szőnyeges felvonulók csapata különösen erős lett: többek között George Clooney, Kate Winslet, Al Pacino, Marisa Tomei, Paul Giamatti, Philip Seymour Hoffman, Madonna, Keira Knightley, James Franco és Michael Fassbender is visszaigazolta a jelenlétét. Nem véletlenül, hiszen a velencei filmfesztivál egyben az idei nagy európai fesztiválsorozat lezáró rendezvénye is, ugyanakkor a nemhivatalos felvezető rendezvénye a díj-szezonnak, mely a jövő évi Golden Globe-al kezdődik és az Oscar-ceremóniával ér véget.
Ennek megfelelően egyáltalán nem csodálkoznánk, ha a fesztivált szerda este megnyitó film, A március idusa karrierje arany szobrocskákban csúcsosodna ki. George Clooney harmadik rendezése ugyanis pazar mozgókép. De ez sem különösebben meglepő, a színész-direktor esetében már lehet konkrét életműről is beszélni, Az egy veszedelmes elme vagy a Good Night, and Good Luck kiváló mozi volt, ez a lista pedig most egy újabb minőségi munkával bővült. A március idusa mindamellett, hogy thrillerként, politikai krimiként és drámaként is működik, tulajdonképpen egy morális mese az elengedhetetlen tanulsággal.
A cselekmény Mike Morris kormányzó (Clooney) kampánystábján belül zajlik: a morálisan eleinte „tiszta”, de végül az elveit feladó kampányfőnök-helyettes, Steve (Ryan Gosling végre bizonyítja, hogy nem csak kétféle nézése van, és játszani is tud, ha hagyják) szemszögéből követjük a dolgokat. A dramaturgiát eleinte az a kérdés mozgatja, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke, de Clooney eltávolodik ettől, és inkább a belső politikai rendszert és annak finomnak épp nem mondható játszmáit mutatja be – a belső harcok pedig sokkal erősebbek a két nagy politikai oldal közötti csatározásoknál. És a rendező itt még bedobja a suspense-t is: elképesztő „bábjáték” folyik a háttérben, melyben értelemszerűen az győzhet, aki a legtöbb kompromittáló információt szerzi meg a másikról.
– Nem politikai film A március idusa, hanem arról szól, hogy hogyan és milyen áron adjuk el manapság a lelkünket. Akár a Wall Streeten is játszódhatna. Az „aprópénzből”, mintegy tizenkét millió dollárból forgatott film összes karakterét elcsábítja valaki, ez pedig mindennapos jelenség – mondta George Clooney a sajtótájékoztatón. Hozzátéve: valóban demokrata politikusok a szereplők, és Barack Obama elnökségének első euforikus éve után a cinizmus most már felülírja az idealizmust az Egyesült Államokban, de A március idusa ennek ellenére nem kritikája a jelenlegi kormányzatnak.
Mindemellett a színész-rendező elárulta, hogy a forgatókönyv kidolgozása és a forgatás során William Shakespeare Julius Caesar című drámája lebegett a szeme előtt – így nem vitás, a legjobbtól leshette el a tökéletes intrika fortélyait. Arra a kérdésre pedig, hogy kipróbálná-e magát politikusként, George Clooney azt válaszolta: nem érdekli a dolog, mivel a showbiz is bőven teli van „csábításokkal”. No, meg alkotóként a döntései nem befolyásolják az emberek mindennapi életet. Ahogy fogalmazott: a mesék nem ölnek.
