Tizenöt év után újra Budapesten koncertezett az Erasure
Minden kezdet nehéz és ez így történt péntek este is a Hajógyári-szigeten lévő Studioban is. A meghirdetett nyolc órás kezdés tulajdonképpen csak a közönségnek szólt: csaknem egy órán át ugyanis a brit legendák helyett a magyar Dj. Dominique hergelte a több száz főnyi közönséget hagyományos fergeteg-partyjával; hozzá kell tenni, hogy igen magas színvonalon. Az "előhevítés" után azonban újabb félórás várakozás következett, a rajongók ezúttal csendben várták, míg átalakítják a színpadot.
Az Erasure rajongókat azonban kemény fából faragták, és ha már tizenöt évet kellett várniuk arra, hogy ismét magyar teátrumban láthassák fiatalkoruk kedvenceit, akkor ez a néhány újabb perc várakozás már nem igazán számított.
A brit zenekar valamivel negyed tíz után kezdett bele első nagy slágerébe a misztikus egyszarvú és vicsorgó kutyaszörnyekkel díszített színpadon. Az énekes Andy Bellt két mosolygós vokalista kísérte, utóbbiak gyakran elmosolyodtak a frontember tudatos vagy véletlen esetlenségein. A brit duó legendás tagja ugyanis a dalok között rendre hátra rohant a jegyzeteiért, csak hogy magyarul szólhasson a közönségéhez. A gesztust a publikum - még akkor is, ha a saját akcentust nem értette mindig - heves tapssal jutalmazta.
Az Erasure megtehette volna, hogy egyszerű hakniként tekint a budapesti koncerte, de ehelyett mindent beleadva fűtötte tovább a magyar közönséget régi és új dalokkal. A repertoár meglehetősen rutinosan lett összeállítva: egy régi, de elnyűhetetlen sláger után egy új dal következett a nemrég megjelent lemezről, majd - miután az újabb szerzeményeket még nem tudta mindenki a duóval együtt énekeni - egy újabb régi klasszikus következett.
A régi slágerek közül felcsendült többek között a „Ship of fools”, az „Always” valamint a „Love to hate you” is. A hangulat már az első daltól kezdve vitathatatlanul magas fokon égett, Andy Bell önfeledt és utánozhatatlan mozdulatsorokból álló tánca közben, egy óvatlan pillanatban még a mikrofont is – állvánnyal együtt – sikeresen a közönség közé lökte.
Tizenkilenc dal plusz két ráadás: ennyi fért bele a másfél órásra tervezett koncertbe, amelyet percre pontosan kilencven perc után le is intettek. Az Erasure nem hazudtolta meg hírnevét, kíváló bulit hozott ismét a magyar rajongóknak. Utóbbiak pedig csak abban bízhatnak, hogy nem kell újabb tizenöt évet várni a következő felvonásra.
