Történelmet írt az a tizenkét fotós, akik tavaly szeptember elején két turnusban tíz napig fotózták Szegedet és a környékét. Megvetették ezzel egy majdani fotóművészeti gyűjtemény alapjait. A Szegedi Műhely 2015 Fotóművészeti Alkotótelep Szebeni András fotóművész ötletéből és szervezésében valósult meg. Segítséget adott hozzá Szeged önkormányzata és a Forrás Szállót is üzemeltető Hunguest Zrt.

A most létrejött fotóváros első kiállítása Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Csütörtökön nyílt meg az akkor készült képekből az első kiállítás alkotónként négy-négy fotográfiával. Többnyire nem az igazi Szeged van a képeken, hanem amit azok látnak meg, akik ritkán járnak a városban. Nem szebbnek, hanem jobbnak mutatják a várost, mint amilyen. A Napfényfürdő például gyönyörű rajtuk, csak a négycsillagos Forrás Szálló kedvéért drágán tartott belépők miatt kiszoruló szegedi szegények nem látszanak. Szépségesek a homlokzatok, megmutatnak és eltakarnak. Alig vannak arcok: az idióta szabályozás miatt nehezen lehet emberi képmást mutatni. Szegedet nem a szegedi emberek, hanem a szegedi házak képviselik.

Öt Sajtófotó-díjnyertes kép készült a táborban. Pontosabban, a nagydíjas, Fazekas István képe csak a tábor idején. Nem Szegedről, hanem a menekültekről. Nem Szegeden, hanem Röszkén, ahogyan a rendőrautók megvilágítják a népvándorlás éppen arra járó szereplőit a hírhedt „gyűjtőponton”.

Az én kedvencem kollégánk, Reviczky Zsolt Tisza-parti képe: filcszerű, zöld víz poshad az ütött-kopott régi úszóház alatt, patinás csónakok pihennek a hínárban. Ez is Szeged.

A kiállítást megnyitó Keleti Éva fotóművész egyebek közt Bánkúti András balettsorozatát emelte ki: Juronics Tamás koreográfus szúrósan nézi, amint kopasz, szakállas feje előtt fölemelkedik egy balerina finom lába. Keleti Éva különben hiányolta a nőket a táborból, az első alkotócsapat kizárólag férfiakból állt.

Mondták többen, hogy másként is történelmet írt a tizenkét képművész. A papírképek olyan technikával készültek, hogy 250 évig is megmaradnak, és műalkotásként kezeli őket a Sotheby’s aukciósház. Lehet, hogy Szeged valóban fotóművészeti központ lesz, lehet, hogy csak csinált magának egy kis reklámot a város és a támogató cég.

De azon én is meghatódtam, hogy egy ideje már az alkotótábor művészeinek minimális költséggel megjelenített képei kötik le a betegek figyelmét az egyetem onkoterápiás klinikáján.

Szegedi Műhely 2015
Fotóművészeti Alkotótelep
Hotel Forrás, Szeged
Megtekinthető március 13-ig.