Mi lehetett ez? Katolikus legényegylet? Munkás-olvasókör? Bukott lányok nevelőintézete?!

A Róna utca 189-es szám alatti ház homlokzata Fotó: Google Streetview

Tíz évvel ezelőtt alighanem lehetetlen lett volna kideríteni. De nagy dolog az internet, és még nagyobb a tudatos tartalomfejlesztés, így némi keresgélés árán ma már megtudható, hogyan és miért kerültek ezek az art deco díszek a prérin álló ház homlokzatára. Hogy a megoldással kezdjem: nem mások ezek, mint cégérek – egy jól menő családi vállalkozás reklámtáblái.

Történt ugyanis, hogy 1906-ban egy bizonyos Beszédes Ottó szobafestő iparos és aranyozó megalapította vállalkozását a pesti Csikágó Liget felőli végén, az Elemér (Marek József) utcában. Nem is mozdult erről a környékről egészen addig, amíg kerek negyedszázaddal később össze nem gyűlt egy komplett családi és műhelyházra való pénze. Ekkor sem vándorolt azonban messzire: az akkor a VII. kerület külvégét jelentő Róna utcában vett 10 ezer 600 pengőért házhelyet feltehetően egy régi házzal egy bizonyos Feszt Eteltől. A 71/d számú telken (amely pár éven belül a 189-es számot kapta, immár az újdonat XIV. kerületben) a fia, az 1930-ban pallérvizsgát tett Beszédes József építőmester húzta fel az új, kétszintes házat a vásárlás után három esztendővel, 1934-ben.

Beszédes Ottónak egyébként három fia volt, és közülük csak József lett építési vállalkozó: a másik kettő apja iparát folytatta. Az ifjabb Ottó szobafestőként, László iparművészként pozicionálta magát, ez azonban nem igazán jelentett különbséget, hiszen a legtöbb munkát együtt végezték. 1930-ban például a szegedi dóm díszítőfestésén dolgoztak: hatalmas munka volt impozáns végeredménnyel, még ha az utókor kissé túlzónak tartja is az összképet. 1935-ben, apjuk halála után Beszédes Ottó fiai néven együtt vitték tovább a céget is, amely megmaradt a Róna utca 189-ben, József építőipari vállalkozásával egyetemben. Igaz, a háború után már inkább csak lakóházak helyreállításával foglalkoztak.