A színes tervlapok a legismertebb hazai épületekhez készültek: az Országház, a Szent István Bazilika, az Országos Levéltár vagy a Gresham-palota. Villákhoz és a bérházakhoz készült számos rajz és akvarell is megtekinthető, amelyek Róth kísérletező szellemét tükröző mintatervek. A művészi kivitelezésű tervanyag többségén nem szerepel évszám, így időbeli tájékozódásunkat a művész életrajza illetve a stíluskritika segíti.

A tárlat összeállításakor a tervezők figyelembe vették a palota enteriőrjét és az egymásba nyíló szobák freskóit. A Téli ebédlő című alkotásban Róth Miksa életének részletei, a rózsamotívumokkal díszített Szalonban az üvegművész középületekhez készített tervei, a Passió-szobában egyházi épületekhez, templomokhoz és kápolnákhoz készített jelentősebb művei, az úgynevezett Hálószobában pedig a magánépítkezések mellett a századforduló előszeretettel használt szimbólumai jelennek meg.

Róth Miksát a huszadik század legjelentősebb magyar üvegfestőjeként és iparművészeként tartjuk számon. Huszonévesen kezdett Budapesten dolgozni. Ekkor alapította meg az „üvegfestészeti műintézetet", majd 1897-ben meghonosította az üvegmozaikot. Munkáját magasabb, művészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art deco, illetve ezek ötvözete jellemezte. 1899-ben elnyerte az Iparművészeti Nagy Államérmet, majd a mozaiktechnika megújításáért is több kitüntetéssel tisztelték meg: a Ferenc József-renddel és az Olasz Királyi Koronarenddel.

A világkiállításokon is sorra aranyéremmel jutalmazták, csupán egyetlenegyszer kapott ezüstérmet Párizsban. 1901-ben már a Magyar Országos Képzőművészeti tanács tagja volt.

Több magán- és középület díszítésére kapott megrendelést, többek között Budapesten az Országház, a Szent István-bazilika és az Örök-Imádás-templom, a lipótmezei Elmegyógyintézet kápolnája, a Deák-mauzóleum, a Gresham Biztosítószékház épülete, a Széchényi fürdő, az Országos Levéltár, a Postatakarékpénztár és a Zeneakadémia épületei dicsérik tehetségét.