Az alkotó Solymosi Tamás balettdirektor bátyjára, a már pályakezdőként is csodálatos Solymosi Zoltánra írta Siegfried karakterét. Felteszem, nem ez indokolta a produkció megvásárlását, miközben a világ legrangosabb balettegyüttesei (Bolsoj, Angol Királyi Balett) beérik Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös kanonikusával.

A színpadkép egy abszurd 3D-s képeskönyv: a németalföldi stílus keveredik a reneszánsszal és Michael Jackson derékövével. Csak a harmadik felvonásbeli, irdatlanul hosszú népek tánca röhögtetőbb, a mazurka kódolhatatlan, a magyar csárdást mintha törökök ropnák. A sarkos probléma mégis az, hogy Van Dantzig áporodottan középszerű tánckompozíciója szembemegy a zenei dramaturgiával.

A premieren nem jutott érvényre a dinamikátlan darab lélektani mögöttese: a doppelgänger-jelenség, a viszonzatlan homoerotikus vonzalom, a meghasadt elme, az öngyilkosság. Az unalomittas előadást a küzdelem, az üzembiztonság jellemzi. A kar korrekt, a balerinák szépen dolgoznak a fehérhattyú-jelenetekben, de nem teremtődik meg a misztikus szellemvilág. Mégsem ez az oka, hogy Jurij Kekalo hercege egy sarokban duzzogó, nyársat nyelt kölyköt idéz.

A kifejezőerő nincs meg Soko Nakamura Odette/Odíliájában sem. A jövőre a Nemzeti Balettet elhagyó japán prímabalerina technikás és alázatos, ám hiányzik belőle a személyiség. Fehér Hattyúként nem éteri, Fekete Hattyúként nem démoni. Így a pas de deux-i Kekalóval nélkülözik az érzékiséget és a költőiséget is. Bakó Máté érdektelen Alexanderként. A fővárosi dalszínház két hónapon belül tárta a publikum elé a Manont, majd A hattyúk tavát, négyes szereposztásokban. Ez komoly vállalkozás, amit méltányolok.

De a kemény dresszúra, a teljesítménykényszer nem azonos a művészettel. Solymosi mintha rekordkísérletet hajtatott volna végre, de eredménye nézőként örömöt nem hozott. A belső konfliktusokkal birkózó kompánia példáját adta, hogy a terhelési próbához nem kell lélek. De talán nem hiábavaló, ami történik. Áldozatos, mégsem lehetetlen, hogy egy erősödő társulat javát szolgálja.

Magyar Nemzeti Balett: A hattyúk tava. Magyar Állami Operaház