Nem keresett az Orbán-képekkel hat és fél milliót, ahogy a Blikk írta, mondja az interjúban Tereskova. Az ötvenhét Orbán-festményt egyenként ötvenhétezer forintért árulta, s olyanok is vásároltak, akik egyébként ki nem tenné a szobájukban a miniszterelnök képét. „Azzal kalapálják a fejemet: mekkorát kaszáltam, hogy eladtam a művészetemet. Hát azt nem adtam el. A képeimet igen. Bocs” - hangzik el az interjúban, ami azért fontos szempont számára, mert a főiskolán annak idején elfelejtettek szólni nekik, hogy abból, amit ott tanítottak, nem lehet megélni.

Balogh László / Reuters

„Akiktől mi tanultunk, abban hittek, hogy letesznek egy fehér téglát a sarokba és az a művészet” - mondja Tereskova.

Érdekes módon a képzőművészeti gegnek minősíthető Orbán-sorozata éppen a balliberális értelmiségből váltott ki bírálatot. Pontosabban az a nyilatkozata ütötte ki a biztosítékot, hogy nem a jobboldalt akarta provokálni a képekkel, hanem általában akart provokálni. Nemcsak Tóth Krisztina  támadta ezért „libaharci” eszközökkel – ahogy Tereskova fogalmaz –, hanem a saját baloldali, liberális értelmiségi köre is, akikkel az a baja, hogy szerintük az ember csak egyféleképpen lehet liberális.

Tereskova szerint ebben tévednek, s téved Tóth Krisztina is, amikor úgy véli, „hogy mekkora szabadságharcos voltam de most letérdeltem és kiszolgálom a hatalmat, hatalmasat téved. Ugyanaz a szabadságharcos vagyok.” Az interjú végén pedig a rá jellemző provokatív módon még egyszer elhúzza a baloldali értelmiség orra előtt a piros lebernyeget, kijelentve: talán az MMA-ba is belépne, ha ott fizetnek a tagságért, így talán belülről sikerülne megváltoztatnia.