Téli mese sok hullával

Darvasi László új novelláskötetében ne keressük az eddig tőle megszokott gyöngyházfényű világot. A Darvasi-nyelvről úgy tudtam eddig: rubin és smaragd színben tündököl, ezt vártam ettől a kötettől is, helyette az alaptónus inkább fémes, matt és fekete: mintha a szerző behúzódott volna az árnyékba, ahol megérintette a pőre és megmagyarázhatatlan emberi tragikum szele.

A könyv a kötetcímben olvasható felosztás szerint tagolódik három részre, harmincnégy novellát tartalmaz. S hogy miféle Isten-, haza- és családkép sejlik föl? Ami mindháromra igaz: torz, csonka, valószerűtlen és csökevényes. (A címben talán éppen erre utal a család szóból rövidített, s a némi szójátékra módot adó Csal.)

Az „Isten” ebben a könyvben egy szó, semmi több, mert az életre hívott alakok számára tartalma, ereje, hatalma nincs, hinni pedig nem hisz benne senki. A „haza” leginkább egy rossz konfekcióöltönyre hasonlít: szabása van ugyan, de minek, ha egyszer szűk és kényelmetlen, ráadásul a hősöknek esélyük sincs, hogy jobb darabra cseréljék. A harmadik részből földerengő családi kör sem idilli: örömtelen életű, lecsúszott emberek mozognak a kényszerű családi viszonyaik bebüdösödött, egyirányú csatornarendszerében, ahonnan a halál jelenti számukra az egyetlen kiutat.

Ez a kötet nem emlékeztet Darvasi László tűzijáték-szerűen pompázatos irodalmi világára. Ez nem számonkérő, csupán leíró jellegű megjegyzés – elvégre miért ne volna ahhoz joga, hogy másfajta tónusban is írjon. Azt azonban szóvá kell tennem, hogy a kötetben legalább négy olyan írás kapott helyet, ami még az én elfogultan Darvasi-rajongó szememben sem éri el a hozzá méltó nívót. Ezeket jobb lett volna kihagyni.

Olyan frázisszerű, tartalmatlan mondatokat találni bennük, amelyeknek banalitását nem oldják a történet szellemes csavarjai és hétköznapian trágár szófordulatai sem. Ezek a mondatok kifejtés és megokolás híján üresen konganak, pl. „Ugatnak a kutyák, de én tudom, igazából imádkozás ez is” (153. o.). Nem tudjuk meg, hogy az elbeszélő ezt honnan veszi, s azt sem, hogy mi a jelentősége (félek, hogy nincs) a kutyák ugató imádkozásának.

Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy a Dobszó, ápoltaknak, a Téli reggel, hullával, A párduc elalszik, és különösen nagy kedvencem, a Zuhanás című novella mind olyan zseniálisan eltalált, igazi Darvasi-remeklés, hogy elállt tőle a lélegzetem.

Darvasi László: Isten. Haza. Csal. Magvető, 2015. 264 oldal, 3290 Ft.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.