Ottó nagyot nyert a napi három-négy családi házzal
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ egy éve alapította meg azt az ötmillió forintos díját, amellyel a magyar kortárs fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók munkáját kívánta díjazni. A magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri kétlépcsős rendszerben döntött.
Először a beérkezett pályázatok közül kiválasztotta azt a három fotográfust, aki fél-félmilliós ösztöndíjat kapott, szerda este pedig közülük választotta ki a Capa-nagydíjast, akit további 3,5 millió forinttal díjaztak. A kiválasztottak között lenne a helye a fiatalon és tragikus gyorsasággal szeptemberben elhunyt Telek Balázsnak, aki alig harmincévesen kapta meg a hazai fotósszakma legnagyobb elismerését, a Balogh Rudolf-díjat.
A szerdai díjátadóig végül fejenként 500 000 forintos támogatással járó ösztöndíjat kapott három kiválasztott: Kudász Gábor Arion, Sopronyi Gyula és Stiller Ákos várhatta a végső döntést. Kudász Gábor Arion korábban saját és családtagjai magánéletéről készített szokatlan nyíltságú sorozatokat. Az emberi lépték című viszont téglagyárakban készült, és a téglák, illetve készítőik kerülnek benne sajátos viszonyba. A tégla rendkívül hétköznapi, vizuálisan mégis igen erőteljes jel. Egy tégla egy egységnyi információ, ha úgy tetszik, egy bit, mégis bonyolult struktúrák építőelemei.
![]() |
Ottó, Kudász Gábor Arion Az emberi lépték című sorozatának főszereplője átlagosan napi 3-4 családi házra elegendő téglamennyiséget állít elő |
De valakik készítik is azokat napi normában, Ottó például a nyolcórás műszakja alatt 18 ezer téglát ereszt ki a présen, ami három-négy családi házra is elég, de állítólag még egyszer sem gondolkodott el azon, hogy ő mit építene az egy napra jutó mennyiségből. Sopronyi Gyula, a Népszabadság egykori fotósa a Kilencven perc című szériában a foci környékére ment, de igazi fényképésznézőpontból: amikor bent, a lelátók között a reflektorok kigyúlnak, azok nemcsak a pályát világítják meg, hanem a stadionon kívüli világot is földöntúli fényekbe burkolják.
Földöntúli – ez a megfelelő szó, a viharos égbe füstöt eregető kémény, a kísérteties árnyékok. Amíg a szurkolók a meccset figyelik, erre a kilencven percre a futballpályáról kivetülő lidérces fényekben meglepő részletek kapnak hangsúlyt és nagyítódnak fel ideiglenesen – és amelyeket Sopronyi Gyula örökít meg sorozatában emlékezetesen. Stiller Ákosnak, a HVG fotósának a sorozata romákról szól, olyan szegénységben vagy mélyszegénységben élő romákról, akik a vallásban találták meg a reményt.
Tucatnyi kis egyház végez roma pasztorizációs tevékenységet, és a képek alapján nehéz elfelejteni azokat az amerikai filmeket, amelyekben feketék formálják zenés örömünnepekké a miséiket.