A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ egy éve alapította meg azt az ötmillió forintos díját, amellyel a magyar kortárs fotográfia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók munkáját kívánta díjazni. A magyar és nemzetközi szakemberekből álló zsűri kétlépcsős rendszerben döntött.

Először a beérkezett pályázatok közül kiválasztotta azt a három fotográfust, aki fél-félmilliós ösztöndíjat kapott, szerda este pedig közülük választotta ki a Capa-nagydíjast, akit további 3,5 millió forinttal díjaztak. A kiválasztottak között lenne a helye a fiatalon és tragikus gyorsasággal szeptemberben elhunyt Telek Balázsnak, aki alig harmincévesen kapta meg a hazai fotósszakma legnagyobb elismerését, a Balogh Rudolf-díjat.

A szerdai díjátadóig végül fejenként 500 000 forintos támogatással járó ösztöndíjat kapott három kiválasztott: Kudász Gábor Arion, Sopronyi Gyula és Stiller Ákos várhatta a végső döntést. Kudász Gábor Arion korábban saját és családtagjai magánéletéről készített szokatlan nyíltságú sorozatokat. Az emberi lépték című viszont téglagyárakban készült, és a téglák, illetve készítőik kerülnek benne sajátos viszonyba. A tégla rendkívül hétköznapi, vizuálisan mégis igen erőteljes jel. Egy tégla egy egységnyi információ, ha úgy tetszik, egy bit, mégis bonyolult struktúrák építőelemei.

Ottó, Kudász Gábor Arion Az emberi lépték című sorozatának főszereplője átlagosan napi 3-4 családi házra elegendő téglamennyiséget állít elő

De valakik készítik is azokat napi normában, Ottó például a nyolcórás műszakja alatt 18 ezer téglát ereszt ki a présen, ami három-négy családi házra is elég, de állítólag még egyszer sem gondolkodott el azon, hogy ő mit építene az egy napra jutó mennyiségből. Sopronyi Gyula, a Népszabadság egykori fotósa a Kilencven perc című szériában a foci környékére ment, de igazi fényképésznézőpontból: amikor bent, a lelátók között a reflektorok kigyúlnak, azok nemcsak a pályát világítják meg, hanem a stadionon kívüli világot is földöntúli fényekbe burkolják.

Földöntúli – ez a megfelelő szó, a viharos égbe füstöt eregető kémény, a kísérteties árnyékok. Amíg a szurkolók a meccset figyelik, erre a kilencven percre a futballpályáról kivetülő lidérces fényekben meglepő részletek kapnak hangsúlyt és nagyítódnak fel ideiglenesen – és amelyeket Sopronyi Gyula örökít meg sorozatában emlékezetesen. Stiller Ákosnak, a HVG fotósának a sorozata romákról szól, olyan szegénységben vagy mélyszegénységben élő romákról, akik a vallásban találták meg a reményt.

Tucatnyi kis egyház végez roma pasztorizációs tevékenységet, és a képek alapján nehéz elfelejteni azokat az amerikai filmeket, amelyekben feketék formálják zenés örömünnepekké a miséiket.