Taszítsa rabszolgasorba családtagjait!
A Római Birodalom idejében Saturnus isten nevéről mindenkinek az év utolsó hónapja, azon belül is a december 17. és 23. között tartott féktelen ünnepség, a szaturnália jutott eszébe. Ilyenkor senki sem dolgozott, senki sem tanult, bezártak a bíróságok és a kiszabott büntetések végrehajtását is felfüggesztették.
Az ókori szaturnáliák világáról ma már csak részleteiben kaphatunk képet, de most az Aquincumi Múzeumban lehetőség nyílik arra, hogy egy belekóstolhassunk a római ünnep hangulatába. A sok tekintetben a karácsonyi hagyományokat is tápláló ókori karneválból számtalan ötletet meríthet az ember. Áldozatbemutatás, szaturnália-ajándékkészítés és -vásárlás mellett a régi ünnephez tartozó kockajáték, diótorony, malom és egyéb, a római korban népszerű, máig fennmaradt játékok és játékszerek várják a publikumot a Múzeum új kiállítási épületében és a környező szabad téren, azaz a Szentendrei út 135.-ben.
A szaturnáliák lakomáiról a kedvelt találós kérdések sem hiányozhatnak, ezúttal kvízjáték formájában jelennek meg. Nem is keveset lehet nyerni velük: a római játékok győztesei és a kérdéseket helyesen kitöltők ugyanis játékérmet kapnak. Minél több gyűlik össze belőlük, annál nagyobb az esély arra, hogy az irodalmi és a színpadi programok után megrendezett rabszolgavásáron sikerrel licitáljunk. Az óbudai szaturnália fő attrakciója ugyanis a rabszolgavásár és a rabszolgák megvendégelése lesz, ahol nemcsak a gladiátor-rabszolgákat árusítják ki, hanem felajánlások alapján a közönség is eladhatja családtagjait, mindezt a Rabszolgák Szabad Collegiumának szigorú felügyelete mellett.
Bár az Aquincumi Múzeumban csak december 19. és 21. között ünnepelhet a publikum, az egykori szaturnáliák már 17-én elkezdődtek. Ekkor következett be az, amire évezredek óta oly sokan és sokszor vágyódnak: úr és szolga helyet cserélt és féktelen karneváli hangulat lett úrrá Itáliában.Az emberek, ahogy mi is karácsonykor, megajándékozták egymást mécsesekkel, agyagszobrocskákkal. Sőt bolondkirályt is választottak, aki a magyar néphagyomány pünkösdi királyával állítható párhuzamba. A szaturnália olyan népszerű volt, hogy időtartama először öt, később hét napra növekedett.
Sok minden történhetett ezekben az ünnepi napokban, a legfontosabb mégis az volt, hogy átmenetileg eltörölték a szabadok és a rabszolgák közötti, amúgy áthághatatlan társadalmi határvonalat. A rabszolga véleményt nyilváníthatott, pocskondiázhatta urát, asztalához ülhetett, mi több, akár le is részegedhetett. A gazdának pedig be kellett vonulnia a konyhába, mert ő szolgálta fel az ebédet, és addig nem ehetett, amíg a rabszolga jól nem lakott és le nem szedték utána az asztalt. Egyes családokban játékköztársaság alakult, amelyben a rabszolgák látták el a magas állami tisztségeket, törvényt szabtak, parancsoltak, mint a consulok, praetorok.
A szabadok ennél is tovább mentek, egymás között játékkirályságot alakítottak, amelynek uralkodóját sorsolással választották meg. A „szerencsés” király az ünnep végéig mulatságos parancsokat osztogatott alattvalóinak. Volt, akinek bort kellett vegyítenie, volt, akinek énekelnie, a másiknak táncolnia, a harmadiknak saját gyalázatáról szónokolnia.
A nép tehát evett, ivott, mulatozott, átadta magát a féktelen jókedvnek és örömnek. E néhány nap alatt a felebaráti szeretet uralkodott Itáliában. Az emberek féken tartott belső vágyai felszínre kerülhettek, hogy néhány nappal később megint eltűnjenek a lélek ki nem fordítható bugyrában - derül ki az óbudai önkormányzat honlapjáról.
