Amikor elment hazulról, még csak arról volt szó, hogy szokás szerint újrafestetik a kerítést. Mint kiderült, a felesége, Mariann hirtelen támadt ötlete volt az erdőrészlet, hogy így hívják fel a figyelmet a szerinte nagyon tehetséges cigány festőre, Zámbó Gáborra.

- Évek óta próbálkozunk azzal, hogy ismertté tegyük. Néha sikerül eladnia pár képét, máskor meg nem, és akkor újra jön az éhezés. Lehet, hogy azt fogják mondani, ez itt giccs. De nekem tetszik, Gabi pedig a barátunk. Abban bízom, hogy sokan becsengetnek majd, és megkérdezik, hol érhető el, mert ők is ilyet szeretnének. Akkor már megérte az egész - sommázta a lényeget Mariann.

Zámbó Gábort szülei kicsi korában állami gondozásba adták. Nevelőszülők vették magukhoz, ők sajnos, már nem élnek. Szakmájából - vasbetonszerelő - jól megélt, de gerincsérvet kapott, megműtötték, és azóta nem emelhet. Nem százalékolták le, dolgozik, már ha van munka. Az utóbbi években közhasznúként tud elhelyezkedni. A nyíregyházi cigánytelepen lakó, 41 éves, nős, kétgyermekes férfi kedvtelésből kezdett el festegetni, tíz éve. A képeit előbb a kályha mögé dugdosta, mert nem merte megmutatni senkinek.

Aztán csak előkerültek, és barátok is akadtak, akik segítettek abban, hogy zsűriztesse őket. Húsz képét zsűrizték. Az elsőt, A cigányság fájdalmát harmincezerért adta el. Amit tud, könyvekből és katalógusokból tanulta. Az utóbbi években eljár alkotótáborokba, épp most készül Fonyódra.

A nyíregyházi Bártfa utca egyik kapuját díszítő kép két nap alatt készült el. Azóta sokan lassítanak a környéken, már olyan is volt, hogy a ház előtt elhaladó biciklis annyira elbámészkodott, hogy majdnem feldöntötte az út szélén álló kukát. És még az sem biztos, hogy sokáig lesz egyedi ez a kapu, mert ahogy Mariann remélte, már többen becsengettek hozzájuk.

Zámbó Gábor erdőt fest egy kapura Nyíregyházán