Az internetes irodalmi lap Kertész Imre irodalmi Nobel-díja, és a díjátadás időszakát feldolgozó, most megjelent Mentés másként című könyve kapcsán intézett körkérdést a rendszerváltás utáni magyar kultuszminiszterekhez és közéleti személyiségekhez. A megkérdezettek közül korábban Görgey Gábor, Csaplár Vilmos és Bozóki András válaszolt.

Szőcs Géza írása kitér a Kertészhez fűződő kapcsolatára, a Nobel-díj presztízsére, és leszögezi: "Nem becsvágyam tehát, hogy elkísérhessek egy új magyar Nobel-díjast Stockholmba, sőt azt a gondolatot sem dédelgetem magamban, amit a legtöbb magyar író: hogy hátha egyszer úgy alakulna, hogy éppen rám gondolnának majd a svéd akadémikus urak. Viszont, ha már nemzetközi irodalmi díjakról beszélünk, igenis van egy nagyon konkrét személyes becsvágyam. E pillanatban ugyanis nem létezik olyan költői teljesítményeket elismerő nemzetközi díj, amelyet rangja, súlya, presztízse, jelentősége révén vitathatatlanul legfontosabbként tartana számon a világköztudat. Az utolsó nemzetközileg jegyzett magyar díj a Bolyai-díj volt, matematikusoknak, egy évszázaddal ezelőtt, amit aztán elsodort az első világháború. Miért ne volna lehetséges létrehoznunk, néhány százezer dollárral honorálva, a legrangosabb költői díjat? A díj neve mi más lehetne, mint JANUS PANNONIUS NAGYDÍJ (esetleg: KOSZORÚ), és ki más ítélhetné oda, mint a magyar PEN."

Szőcs Géza írása a www.librarius.hu portálon érhető el.