A szoboravatón több mint kétszázan vettek részt, a helyiek mellett jelen volt Zenthe több színésztársa is. Lőte Attila, a Madách Színház Jászai Mari-díjas színművésze beszédében arról szólt, hogy Zenthe mindig azonos tudott lenni önmagával. Szerepeiben is kiérződött egyénisége, amelyet a barátságosság, nyitottság jellemzett. Zenthe Ferenc özvegye is azt hangsúlyozta, hogy férje még a szerepeitől is barátságosabb, figyelmesebb és szerethetőbb volt. Ő pedig próbált az otthonukban egy fenyőkkel körülvett olyan környezetet építeni, ami Salgóbányát juttatta eszébe.

Székyné Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere közölte: a nemzet színésze halált követően tavaly egy szelídgesztenyés parkot neveztek el Zenthe Ferencről Salgóbányán. A nevét ma színházbérlet is viseli Salgótarjánban, s tervezik, hogy Salgóbányán is egy emlékszobába gyűjtik össze a színész életéhez, pályájához kapcsolódó tárgyakat, emlékeket - zarándokhellyé téve Salgóbányát. A szülőföldet, amely Salgótarján és Nógrád megye díszpolgára címmel tűntette ki.

Zenthét a színházon kívül közel száz filmben és tévéjátékban ismerte és szerette meg a közönség: a Rákóczi hadnagya, A Tenkes kapitánya, a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors, a Jób lázadása, illetve a Szomszédok, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Utoljára a Magyar vándorban játszott. Amikor 2005 januárjában, a nemzet színészévé választották, így nyilatkozott: „Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább” . Zenthe Ferenc 2006. július 30-án hunyt el.

Zenthe-szobor avatása Salgóbányán