Megszámoltuk: éppen 121. Ehhez képest maga a műsor viszonylag egyszerű szerkezetű: Istenes Bence műsorvezető harminc szingli lány elé terel egy-egy szingli fiút, a lányok szemrevételezik, egy bemutatkozó kisfilm és egy csekélyke „produkció" alapján véleményezik. Akiknek nem tetszik az eléjük vezényelt hím, azok piros lámpát gyújtanak, akik ezt nem teszik, azok viszont izgatottan várják, vajon kit választ közülük a mustra tárgya, hogy elvigye őket egy úgynevezett „álomrandira", egy közelebbről meg nem nevezett tengerparti nyaralásra.

A műsor izgatott modorban kezdődik, Istenes már az első pillanatokban olyan frekvencián visít, hogy azzal egyetlen perc alatt szétkergetné a falkában garázdálkodó futballszurkolókat, itt azonban ez mintegy kedves szériatartozéka a műsornak. Istenes tehát visít, amire az eladósorban várakozó harminc lány ugyancsak visít, és ezt teszi a közönség is; a hangeffektus leginkább egy villám sújtotta malactelepet idéz.

A műsorvezető mindenekelőtt arról faggatja a lányokat, hogy milyen pasira vágynak. A válaszok nem túl bonyolultak: legyen szőke, kék szemű, humoros, intelligens, sportos, babaarcú (egyben borostás...), és igen, a műsor kezdetétől három perc és öt másodperc telik el csupán, amikor elhangzik a bűvös „kisugárzás" szó. „Legyen szexi kisugárzása", hangzik a közlés, mire a stúdióban ülők „úúúúúúúú!" felkiáltással reagálnak, aztán visítás megint.

És akkor Istenes beszólítja az első eladó fiatalembert ekképp: „Szingli fiú, mutasd magad!" A visítás erősödik, és az emeletről ételliften érkezik bizonyos Guidó, aki a következő mondattal nyit: „Sziasztok, lányok, remélem, jól érzitek magatokat, és ez így is marad!" Minden eddiginél iszonyúbb sikítás veszi kezdetét, a lányok szinte toporzékolnak, ez a Guidó, ez igen, ez egy nagy dumás csávó, gondolják bizonyára. Aztán egy rövid, bemutatkozó filmből még azt is megtudjuk róla, hogy bútorkereskedő, és édesanyja gyakorta kéri fel arra, hogy „hastáncmutatványát" bírálja el. Később Guidó janicsárnak öltözve maga is hastáncolni kezd, vagy valami olyasmi, ezt ugyan nem értjük pontosan, viszont visítani kezdünk mi is, de egyáltalán nem örömünkben. Mindegy, Guidónak végül akad párja, akit kézen fog, és boldogan vezet, egyelőre nem az oltár, hanem csak egy óriási ledfalra vetített tengerpart elé. Állnak a digitális naplementében, mindenki sikít, a túlmozgásos műsorvezető elégedett: na, kérem, megy ez szépen!

Jönnek aztán a fiúk sorban, és néhány semmitmondó párbeszédet, egy fikarcnyi bemutatkozó filmet, meg egy felületes szemrevételezést követően mindegyikük párt talál, miközben Istenes Bence néha Cupidónak öltözve kis szárnyacskákban illeg, kezében nyilacskát szorongat, rohangál fel-alá, kétértelmű és sikamlósnak szánt vicceket süt el, de legalább már nem birkózik a magyar nyelvvel, mint tette azt néhány éve.

A Vigyél el! alapja egy Ausztráliából indult párkereső műsor, amely bejárta a világot, és a lélekbúvárok biztosan meg tudják mondani, hogy mitől lesz nálunk is népszerű, mert bizonyosan az lesz. Pedig valójában nem több, mint bármelyik eddig látott párkereső kertévés produkció. Mert emlékszünk, sikeres volt szinte valamennyi. A kilencvenes években bemutatott Szerelem első látásra, vagy később a Nagy Ő, az Összeesküvők, az egyebek mellett Benkő Dánielnek és Delhusa Gjonnak feleséget kereső sorozat, a Házasodna a gazda című produkcióról és Alekosz mester szürreális szerelemtudományi műsorfolyamáról nem is beszélve. Vagyis ezúton üzenjük valamennyi szingli fiúnak: van remény.