Szilasi László az idei Mészöly Miklós-díjas
A mű szereplői jellemzése szerint „a halál, a születés és az üdvösség helyeit járták be".
A regényben egy hajdani emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét. Darvasi László - korábban Mészöly-díjjal elismert - író a műhöz írt ajánlójában "bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus" könyvként jellemezte a regényt, amelyből azt is megtudhatja az olvasó, hogy "a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha".
A díjazott az elismerés átvétele után mondott beszédében felidézte: egyetemi tanulmányai kezdetén Mészöly Miklós korai és Vörösmarty Mihály kései szövegei együttesen vezették be a magyar irodalom olvasásába. Azt tanították, hogy minden igazi poétikai megoldás csak egyetlen egyszer használható fel - jegyezte meg.
„Ma, amikor az irodalom funkcióinak jó részét Európában átvette a nemes lektűr, különösen fontos újra és újra visszatérni hozzájuk, hogy részesülhessek az ő felkavaró különös ismereteikből" - mondta. Az emléknap részeként Kukorelly Endre költő Mészöllyel kapcsolatos, személyes emlékeit idézte fel, és felolvasták Darvasi László Sutting ezredes visszatér című - a Sutting ezredes tündöklése című Mészöly-elbeszélésre utaló - szövegét.
A díjat most tizenegyedik alkalommal ítélte oda a Mészöly Miklós irodalmi hagyatékát gondozó egyesület kortárs magyar írónak; 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre és Győrffy Ákos kapott meg, 2014-ben az átvétel után nem sokkal elhunyt Borbély Szilárdot (1963-2014) Nincstelenek című regényéért díjazták.
Az egyesület minden évben átadja a Kossuth-díjas író nevét viselő emlékplakettet is, amelyet ezúttal Kis Pál István szekszárdi költőnek ítéltek az életmű gondozásában végzett tevékenységéért.
Szilasi 1964-ben született irodalomtörténész, kritikus, esszéista, író. 1989-től tíz éven át a Pompeji című irodalmi lap szerkesztője volt. A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának docense, a régi magyar költészettörténet, 19. századi magyar regény, kortárs magyar próza a kutatási területe. 1994-től jelennek meg esszé- és tanulmánykötetei, a Szentek hárfája című regényével 2010-ben Rotary Irodalmi Díjat nyert, 2012-ben József Attila-díjat kapott.