Na, pontosan ezt érzi az ember, ha a dunaszerdahelyi költő és esszéista, ­Tóth ­László szózuhatagát olvassa. Él valaki egy, innen az isten háta mögött lévőnek tetsző városkában, és lubickol a magyar irodalomban, mindent elolvas, mindenre odafigyel, és ehhez még olyan látószöget is kapott születésénél fogva, ami eleve másképpen mutatja neki a dolgokat.

De mielőtt még a helyébe kérnénk magunkat, tudnunk kell, hogy a rendszerváltásig egyáltalán nem volt könnyű a határon túl élő magyar irodalmár sorsa, sem ha a megélhetési, sem ha a megjelenési lehetőségeket nézzük, pláne nem, ha folyóiratszámot tiltottak be verse miatt, azaz nem számított az akkori csehszlovákiai rendszer kegyeltjének (ahogy a magyarországinak sem). A rendszerváltás óta meg ­miért volna jobb a helyzet? A szólásnak nagyobb – sokkal nagyobb – a szabadsága, de komoly irodalmi teljesítmény kiadásának nem lett jobb az esélye. Ráadásul azelőtt még volt valamennyi érdeklődés a nem magyarországi magyar irodalom iránt, manapság viszont lényegében nem is tudja az olvasó, honnan jött a szerző, akinek könyvét kezébe veszi.

Tóth László a hatvanas évek végén indult felvidéki írónemzedék egyik vezéralakja, a fiatal költők 1970-ben megjelent antológiája az ő egyik verssorából kapta címét: Egyszemű éjszaka. (Tőzsér Árpád így magyarázza az előszóban: „Egyszerre fejez ki hitet és nihilt, reményt és reménytelenséget, magányt és közösség utáni vágyat".) A legendás, pozsonyi Irodalmi Szemle és más lapok szerkesztőjeként és rengeteg ankét, felolvasóest, színházi előadás szervezőjeként az ottani irodalmi élet központi alakja. Mások naplóját is szervezi (a kilencvenes években a tatabányai Új Forrás szerkesztőjeként például Grendel Lajost, Zalán Tibort és Csiki Lászlót vette rá rendszeres naplóközlésre), de ő maga is állandóan figyel, meg- és feljegyez. Úgyhogy korunk teljes magyar irodalmának alakjairól írt portréit az együtt megélt történetek és az olvasási élmények felidézése teszi egyrészt rendkívül érdekessé, másrészt forrásértékűvé.

Az olvasó csak ámul és irigykedik: bárcsak én is ott lehettem volna, bárcsak én is ilyen háttértudással olvasnék, bárcsak így tudnám megírni!

Tóth László: Határsértők (Önarckép – másokban), A szövegember. Gondolat, 424 oldal, 3325 Ft. Vámbéry Polgári Társulás, 248 oldal, 3500 Ft