Hetven évvel ezelőtt, Horthy Miklós kormányzóságának utolsó hónapjaiban a magyar politikai vezetés végzetes lépésre határozta el magát: a vidéki zsidók deportálása után a fővárosban élőket kényszerítette lakhelyük elhagyására. (A magyar politikai vezetés elsőnek a budapesti zsidóság deportálását tervezte, csak német tanácsra kezdték a zsidónak tekintett vidéki magyar állampolgárok megsemmisítésével.) A végső cél nem változott, kimondva vagy kimondatlanul, a budapesti zsidókat is megsemmisítő táborokba szánták. A zsidótörvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon hatágú sárga csillagot voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. A június 17-i rendelet előírta, hogy a lakók – régiek és frissen beköltözöttek – házaik bejárata fölé jól látható, mint a rendelet fogalmazott, „kanárisárga” Dávid csillagot helyezzenek el.

Az OSA Archívum Budapest történetének erről a tragikus és szégyenletes fejezetéről a csillagos házak történetén keresztül emlékezik meg. Önkéntesek segítségével kapcsolatot keresünk az egykori csillagos házak mai lakóival, hogy közösen nézzünk szembe a múlttal, amely megismerhető: nem értelmezés, nem politikai hovatartozás kérdése, hogy mi történt. A ma élőket nem terheli felelősség a hetven évvel ezelőtt történtekért. Nem érezhetünk bűntudatot azért, amit nem mi követtünk el. A felelős állampolgári öntudat azt követeli tőlünk, hogy szembenézzünk közös örökségünkkel. Az emberi tisztesség pedig azt, hogy ne tagadjuk el, ne másítsuk, hamisítsuk meg, ne írjuk át azt, ami történt.

Az akkori Budapesten megdöbbentően nagyszámú, közel 2000 épületre kellett kitenni a sárga csillagot; aminek alig maradt a köztudatban emléke. Fél éven keresztül minden járókelő láthatta, hogy hol laknak, és személyesen kik az üldözött budapesti zsidók. A nemzetközi események hatására a fővárosi zsidók többségének sorsa kevésbé tragikusan alakult vidéki társaikéhoz, vagy a mai Budapesthez tartozó Újpest, Pesterzsébet és Kispest lakóiéhoz képest. A halálmenetek több tízezer áldozatát, a Duna-parton agyonlőtteket, illetve az ostrom alatt elpusztultakat kivéve, a városban bujkálva, vagy az 1944 decemberében felállított gettóban, a zsidóság Budapesten nagyobb eséllyel élhette túl a vészkorszakot, mint az ország más tájain.

Az OSA a www.csillagoshazak.hu c. honlapon igyekszik minél több kapcsolódó tartalmat elhelyezni, és arra biztat mindenkit, hogy ossza meg a családokhoz vagy az épületekhez kötődő dokumentumait és történeteit. 2014. június 21-re a még álló, mintegy 1600 épület elé megemlékezést szerveznek. Kéri, hogy aki teheti, csatlakozzon a kezdeményezéshez résztvevőként vgy önkéntes szervezőként, hogy méltóképpen és tisztességgel nézhessenek szembe közös múltunk eme nehezen felfogható fejezetével!

További részletek itt: https://www.facebook.com/csillagoshazak