Az ex kulturális államtitkár, L. Simon László a blogjában megjegyezte: a Népszabadság nem firtatja, hogy már Herczeg Tamás igazgatói kinevezése előtt is felmentést adott a szakirányú végzettség alól, nem csak a Budaörsi Játékszín direktorának. Mondja, miért pályázta meg a posztot, ha nem felelt meg a kiírásnak?

Herczeg Tamás (H. T.): Nem a kiírásnak nem feleltem meg, hanem az előadó-művészeti törvény nem fogalmaz egyértelműen, mit jelent az igazgatói mandátumhoz szükséges „a tevékenységgel megegyező végzettség”. Ha szigorúan nézzük, ilyen csak a színészé vagy a rendezőé. A budapesti színművészetin végeztem drámapedagógiai szakon és a marosvásárhelyi művészeti egyetemen teatrológusként szereztem tudományos fokozatot. A törvény ugyanakkor megengedi, hogy az előadó-művész végzettség kiváltható legyen, azaz a szakminiszter felmentést adhat az e területen eltöltött 5 éves szakmai vezetői gyakorlat alapján, akárcsak a Kossuth- vagy Kiváló művész-díjjal rendelkezőknek.

Miért pályázta meg a szegedi posztot? Évekig dolgozott az előző igazgatóval, Bátyai Edinával, akinek leváltása nem mesébe illő történet. Nem beszélve arról, hogy úgy tűnt, megvan az utód, Kelemen Csaba.

H. T.: Szeged kulturális életével foglalkoztam öt évig – a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóhelyetteseként és a REÖK igazgatójaként. A pályázat kiírásakor épp együtt dolgoztunk Harangozó Gyulával, és munka közben vetődött fel, mi lenne, ha a szabadtérivel is együtt foglalkoznánk. Nem tántorítottak el elődöm leváltásának körülményei, ahogy az utód kinevezésével kapcsolatos hírek sem, mivel Magyarországon a színházigazgatói pályázat jelenleg nem meghívásos, hanem nyílt eljárás. Szerintem nekünk a kiírástól kell az ügyet néznünk. Morálisan, jogilag és a missziónk szempontjából azt kell vizsgálnunk, ami előttünk áll.

Biztatták, hogy pályázzon?

H. T.: Soha senki nem biztatott, melyik intézményhez menjek. Eldöntöttük, hogy beadjuk az elképzeléseinket. A szegedi szabadtérit jól ismerem, egy kivételével az összes kollégával együtt dolgoztam. Új mondanivalóval jelentkeztünk. Ehhez hozzájött az együttműködés lehetősége Harangozó Gyulával, aki olyan ajtókat nyithat meg, amelyekhez nekem nincs kulcsom. A színházi karrieremben ez kihagyhatatlan lehetőség. Nyilvánvaló, hogy bizonyos tanulságokat le kell vonni az előzményekből, ahogy a színháztörténetből általában. A történelem ismétli önmagát. Egy színház vezetője mindig az lesz, aki az adott időszak társadalmi elvárásait reprezentálja.

Önök mennyiben reprezentálják ezt az elvárást?

Harangozó Gyula (H. Gy.).: Volt egy koncepciónk a magyarországi operajátszásról, a zenés színházról, amely összefogta volna az összes nemzeti besorolású intézményt. Ennek kapcsán ismertük meg egymás véleményét a kultúráról. A pályaművet beadtuk a parlament kulturális bizottságához, de egyelőre nem született erről döntés. Közben jött a szegedi pályázat, ami kiváló lehetőséget teremt: ha szeretnénk valamit tenni, újítani, azt ott megtehetjük.

Hogy fér el két dudás egy csárdában?

H. Gy.: Nincs két dudás, hiszen a szerepek megoszlanak közöttünk. És a korábbi, pár hónapos brainstormingunk is azt mutatja: kizárt, hogy ne tudnánk együtt dolgozni. Én a külföld felé vagyok inkább kompatilis. Az utóbbi harminc év nagy részét Magyarországon kívül töltöttem, öt nyelven tárgyalási szinten beszélek. Nemcsak táncos, koreográfus és igazgató voltam, hanem a bécsi operában én vezényeltem le a strukturális átalakítást, balettigazgatóként pedig szabad kezet kaptam és önálló költségvetést. Ha a nemzetközi vérkeringésbe szeretnénk bevinni Szegedet, akkor újra világsztárokat kell idehívni. Ez minimum 2 év múlva várható, hiszen a legnagyobbak naptára már tele van. A bécsi opera korábbi igazgatójától Plácido Domingón át Anna Netrebkóig számos művésszel és szakemberrel kerültem kapcsolatba vagy dolgozhattam együtt az elmúlt évtizedekben. Részt vettem ugyanakkor szerzői jogi kérdések intézésében is. Sok évig kimaradtam az itthoni életből, Tamásnak jobb a rálátása a hazai lehetőségekre.

Három éve az operaházban kinevezték, majd pár nap múlva leváltották miniszteri biztosi posztjáról. Nem gondolta ezután, hogy az foglalkozzon a magyar kultúrával, akinek két anyja van?

H. Gy.: Vitathatatlan, hogy ez mély nyomot hagyott bennem. De csak annak van esélye, aki a sérelmein túllép. Darabjaim mennek az Operaházban, remélem, az édesapáméit is újra előveszik. Azt nézi az ember, hol lehet produktív. Szeged rendkívül érdekes, mert más, mint amit megszoktam. Musical, opera, operett, tánc egy játszóhelyen belül.

Az Operaházzal együttműködnek majd?

H. Gy.: Ókovács Szilveszter az Operaház nevében támogatói nyilatkozatot adott nekünk, és arról is megállapodtunk, miben szeretnénk együttműködni a szabadtéri játékokon. A kapcsolatunk felhőtlen. A Magyar Nemzeti Balett vezetőjéről ugyanakkor ezt nem mondhatom el. Amikor beadtam a pályázatomat az Operaház főigazgatói posztjára, az általam elképzelt balettigazgató is Solymosi Tamás volt. De most azt kell mondjam, ő emberileg és vezetőként is csalódást okozott nekem.

Miért csalódott a balettigazgatóban?

H. Gy.: Erről most nem szeretnék többet mondani.

Mennyiben lesz új ez a Szegedi Szabadtéri Játékok, mint az elmúlt tíz évben?

H. T.: Egyrészt a nemzetközi vérkeringésbe szeretnénk újra bekötni, másrészt producerként is fellépnénk, valamint a nyári bemutatót követő évadban kooperálnánk a kőszínházakkal. Mondok példát ez utóbbira: az Elisabeth és a Rudolf című musicalekbe sok pénzt fektetett Szeged. Ősztől tovább játszotta az előadásokat az Operettszínház. Ezek akár évekig műsoron lehettek anélkül, hogy bármiféle hasznot hoztak volna a szabadtérinek. Továbbra is szeretnénk együttműködni az Operettel és a Madáchcsal, de bizonyos százalékban osztozunk majd a jegyárbevételen és a TAO-n. A részletekről még tárgyalnunk kell.

Olyan saját erőből létrehozott előadásaik is voltak, amelyekre különböző színházak foglalkoztatott művészeit kérték fel. A nyári szerzont követően ezek se mentek túl sokszor.

H. T.: A saját produkciókat külföldre vagy nagyobb magyarországi városokba utaztathatjuk. De nem ugyanazokkal kell turnéztatni, mint akik a bemutatót játszották, lehet rá castingolni. Talán három év múlva eljuthatunk oda, hogy egy előadásunk külföldön is megy, legyen az musical, operett vagy opera. Most átvesszük a megtervezett évadot, lesz benne pár – tőlünk független – módosítás. A Kung-fu legenda táncprodukciót igazi operaritkaság váltja: az Egyesült Államokból érkező turnéprodukció, Gershwin műve, a Porgy és Bess. A Verdi-Wagner Gála az Ajándékkoncert műsorába épül be. A gála időpontjában pedig a Madách Színház vendégjátékát, Az operaház fantomja musical-koncert változatát láthatják a nézők. A következő nyári programunk mindenképpen biztonsági évad lesz. Ez azért fontos, mert az elmúlt két évad jegyárbevétele erőteljesen visszaesett. 390 millió forint körül volt három éve, most jó, ha eléri a 200 milliót. Idén ráadásul a 250 milliós önkormányzati támogatásból 33 millió forintot vontak el. Ha az NKA- és minisztériumi pályázatokon jól szerepelünk, akkor talán nullán leszünk. A produceri tevékenységünk célja az, hogy a többletbevételből finanszírozhassuk a Dóm téri előadások további minőségi javulását, nemzetközi sztárok meghívását. A szabadtéri jó értelemben vett népszínház, fontos, hogy a műfaji sokszínűséget megőrizzük, sőt az operát is szeretnénk visszahozni, újrapozicionálni.

Az elmúlt időszakban nem volt túl nagy érdeklődés az opera iránt Szegeden.

H. T.: Valóban csökkent az érdeklődés. Az újító próbálkozásokat – hogy musicalsztárok énekeltek komoly operaszerepeket – a nézők nem méltányolták. Mi másik utat szeretnénk járni.

H. GY.: A produceri helyzetet segíti a Dóm tér várható átépítése, amelyre az egyház milliárdos nagyságrendű EU-s támogatást kapott. Teljesen érthető a püspök úr kérése: távolodjon el a szabadtéri színpad a Dómtól. Szeretnék a főbejáratot is a legoptimálisabban használni a nyári fesztivál alatt, aminek érdekében pár százmilliós beruházással mobilizálhatnánk a színpadot, ahogy korábban tették ezt a nézőtérrel. És higgye el, az összes érintettnek ez lenne az ideális megoldás.

Harangozó Gyula és Herczeg Tamás