Egy dél-koreai kisvárosból hívták fel, hogy látták a filmjeit, és szeretnék támogatni. S bár az összeg nem volt világraszóló (százezer dollár), ilyen csoda csak egyszer éri a filmezésre már amúgy is kiéhezett alkotót. Pálfi számára így világos volt, hogy a csondzsui filmfesztivál felkérésére nem lehet nemet mondani. (A 15. születésnapját ünneplő dél-koreai rendezvény minden évben három rendezőt kér fel a világ minden szegletéből.) Kikötés is csak egy volt: az elkészülő, digitálisan rögzített műnek minimum hatvanpercesnek kell lennie.

Pálfi Györgyék megtapasztalták a low-budget film kínjait és erényeit Reviczky Zsolt

A pénzmag hosszas tervezést nem engedett: a novemberben megfogalmazódó ötletet januárban forgatás, februárban vágás, márciusban pedig már az utómunka követte. Az alacsony költségvetésű filmek minden kínját és erényét is megtapasztalhatták: az improvizációt, a gyors, szinte azonnali döntéseket, és a mindenki számára megnövekvő alkotói szabadságot.

A Karlovy Varyból három díjat is elhozó Szabadesés pedig épp ilyen film lett: hozza magával a Pálfira oly jellemző kifacsart és szürreális világ pillanatjelentéseit, és a kevésbé kidolgozott ötletek keltette hiányérzetet. A nyolcvanperces filmidőt felkerekítendő a művet Tóth Luca rövidfilmjével, A kíváncsiság korával vetítik. A tetszetős, ám szimbolikáját tekintve roppant képlékeny és széttartó animációs film kiválóan passzol a Szabadesés nyugtalanító hangulatához. A munkát meghirdetett pályázat keretében ötven másik rövidfilmből választották ki Pálfiék.