A század és a kommunista diktatúra nagy tabuit törte fel „szoba-szemináriumain” és a Repülő Egyetemen. Tanulmányai gépelt formában terjedtek. A rendszerváltás után az SZDSZ politikusa és képviselője volt. 1998-ban lehagyták a párt listájáról. „Szabó Miklósnál ma aligha van eredetibb publicista és politikai gondolkodó. Metszően éles cikkei és nagy összefüggéseket feltáró tanulmányai a műfaj legjobb hagyományait követik.” Ezt írta róla Litván György. (R. S.)

„A magyarságértelmezés ma hasonló modell szerint alakul, mint ahogy egykor Lenin értelmezte a proletár osztálytudatot. (...) Ahogy a proletariátus történelmi feladatát kifejező tudatát a mozgalom élcsapata alakítja ki, hordozza és »kívülről beviszi« az osztályba, a nemzetnek is van ilyen élcsapata, amely kialakítja ezt a történelmi jelenlétet biztosító közösségi tudatot, és szintén kívülről beviszi a magyarságba magába. (...) A bolsevik mozgalom ezt a bevitelt erőszakos formában értette és gyakorolta.

Népszabadság/archív

Az osztályt, a valóságos és létező munkásságot hatalmilag alárendelték az élcsapatnak, és erőszakkal kényszerítették rá annak programját. Jól látható, hogy a »für sich Nation« megszállottai is hasonlóan gondolkodnak. Az öntudat nélküli magyarságra, ha kell, erőszakkal is rá akarják kényszeríteni azt a nemzeti identitáseszményt.” (Magyar Nemzet, 1993. március 18.)

„A kommunista mozgalomnak a kezdetektől nincs artikulált jövőképe. A sztálini időben a jövőképet az ellenségkép határozta meg. A jövő – ebben a felfogásban – attól lesz szép, hogy nem lesz már jelen benne az ellenség okozta számtalan nyomorúság: nem lesz kizsákmányolás, nem lesz »elnyomás, szolgasosrs«. Hogy a helyén mi lesz, arról sosem esett szó. Amikor a sztalinizmus elült, végleg eltűnt a jövő a perspektívából. Most már ellenségkép sincs, az ellenség feletti végső győzelem sem jövőperspektíva. A posztsztálini korszak mindenek fölé emelt kontinuitásimádata lényegében jövőtlenség. Ha minden mindig ugyanúgy volt, akkor nyilván mindig ugyanúgy is lesz. A nép jövőképe rímel erre. Ez voltaképp artikulálatlan jövőszorongás, ami úgy fogalmazódik meg, hogy »soha rosszabb ne legyen«, de jól kivenni a szorongást: »csak rosszabb ne legyen«.” (Válasz a Századvég körkérdésére, 1987.)

„Ságvári Endre nem azért keveredett tűzharcba a megszállt ország pribékjeivel, mert szerepelt valamilyen csendőrségi listán, hanem azért, mert részt vett az ellenállási mozgalomban. Franciaországban sok Le Pen-ista önkormányzat van, de eddig még egyik sem vetemedett arra, hogy az elesett vagy kivégzett kommunista ellenállókról elnevezett utcák neveit megváltoztassa. Aki Párizsban a legendás kommunista ellenálló, Fabien ezredesről elnevezett tér nevének a megváltoztatását követelné, többet nem merészkedhetne ki nappal az utcára.” (Szabó Miklós: Óbudai majomper, Népszabadság, 2000. április 13.)