A magyarul 1987-ben kiadott regény ugyan már 1995-ben megjelent angolul, de a recenzor szerint ennél sokkal jobb a Len Rix által készített 2005-ös fordítás, amibe azután vágott bele, hogy Az ajtó francia változata 2003-ban megnyerte a Prix Femina Étranger-t, azaz egy csak nőkből álló zsűri szerint a legjobb nem francia irodalmi műnek járó díjat (az író lehet férfi is).

Szabó Magda regényéhez hasonlót sem olvashattak eddig az amerikaiak, írja a The New York Times Teknős Miklós / Népszabadság

A kanadai és algériai francia szülőktől származó Claire Messud a nőirodalom szakértője, maga is regényíró, kreatív írást tanít a baltimore-i John Hopkins Egyetemen. Foglalkoztatja, hogy milyen kevés női szerző van ahhoz képest, hogy a szépirodalom olvasóinak 80 százaléka nő.

Őt magát felzaklatta Az ajtó, és új színben látja saját életét. Leírása szerint a könyv két ember, az írónő és házvezetőnője kapcsolatát mutatja meg, miközben fölidézi a magyar közelmúlt történetét. A két nő a köztük lévő társadalmi távolság ellenére közel kerül egymáshoz, bár kapcsolatuk meglehetősen viharos. Egymás sötét titkainak tudói lesznek, miközben az élethez való viszonyuk gyökeresen más, a házvezetőnő gyakorlatiassága éles ellentétben áll az író intellektuális megközelítésével.

A The New York Times szemleírója csodálja Szabó Magdát, amiért tökéletesen beleszövi a történetbe utalásait az Aeneisre, George Bernad Shaw-ra, E. T. A Hoffmannra, a görög mitológiára, a Bibliára, még az Elfújta a szélre is azért, hogy bemutassa az egyszerű asszony „emberfeletti” jelentőségét.

„Az írónő – írja Claire Messud –szörnyű lelki terhet cipel, amit nem indokolnak a magyarázatként leírt egyszerű események. De semmi közönségesség nincs a két főszereplőnő barátságában. Az övék emberi küzdelem a XX. század közepi Budapesten a teljes és feltétel nélküli szeretet eléréséért.”