Bella Máté zeneszerző szerint létfontosságú a kortárs zene marketingje. Megkértük a szerzőt, meséljen kicsit a műről, amely a karmesterként is világhírű Pierre Boulez Dérive I című darabjával áll szoros kapcsolatban.

„Az ebben szereplő hangszerek – fuvola, klarinét, hegedű, cselló, zongora és vibrafon – mellé ellenpontként, inverzként állítottam hat másikat: trombitát, kürtöt, mélyhegedűt, bőgőt, cimbalmot és marimbát. A tizenkét hangszer hangkészlete kötött, így csak a tizenharmadik hangszer, a lírai hangvételű szólócselló mozoghat szabadon a struktúrában.”

 

Noha Bella sorra nyeri a zeneszerzőversenyeket, még mindig nem töltötte be a harmincat. A kortárs zene közönsége azonban többnyire nem az ő korosztálya. „Az X generáció nagy része még automatikusan hallgathatatlannak tartotta a kortárs zenét. Az Y generációnál már ez sincs meg, hisz egyszerűen nem is találkozik vele. Az átlagközönség a komolyzenével is többnyire csak úgy kerül sajnos kapcsolatba, ha egy filmben, netán Xboxozás közben meghallja. A statisztikák szerint a 90-es években még átlagosan 25 percig tudtunk koncentráltan figyelni, mára ez 10-12 percre redukálódott. A Chuang Tzu’s Dream kilencperces: ez három YouTube-videó hossza. Ennyit mindenki képes befogadni.” A koncertterembe persze el is kell jutni, Bella szerint ezért létfontosságú a kortárs zene marketingje. „A legfiatalabbakban nincs előítélet, nem azt fejtegetik, hogy amit épp hallgatnak, az tonális vagy atonális – csupán az érdekli őket, milyen hatást vált ki belőlük egy adott darab. Ezért fontos, hogy a szerző támpontot, kapaszkodót adjon nekik.”

A szóban forgó mű történetét ismerhetjük például Szabó Lőrinc Dzsuang-Dszi álma című verséből is: a kínai filozófus egy pillangóról álmodik, majd ébredés után elgondolkodik, vajon nem a pillangó álmodja-e magát Csuang-cének.