Radics Béla, a szisztematikusan megfigyelt természetkedvelő Benkő Imre

– 1970 októberében egy zenész ügynök jelentette, hogy Radics Béla, a Tűzkerék gitárosa barátaival – köztük Tátrai Tiborral – október 24-én a budai hegyekbe kirándult, afféle megemlékezésként az „ellenforradalom tiszteletére.” Radicsot szisztematikusan megfigyelték, ez a jelentés pedig megerősítette ellenséges beállítottságát. 1983. október 23-án abból lett botrány, hogy a Magyar Televízió sugározta a Rolls Frakció augusztus 20-án rögzített koncertjét, ahol a Fejezetek egy iskolásgyermek naplójából című számukban ezt énekelték: „Állva pisilek és ülve kakálok, mégis úgy érzem, hogy tisztesség dolgában elég szarul állok.” Gondolom, a tévé szerkesztői egyszerűen nem voltak elég éberek, eszükbe sem jutott, hogy ez mégsem olyan nap, mint a többi... – meséli Szőnyei Tamás újságíró, aki tíz évvel ezelőtt Nyilván tartottak címmel kétkötetes munkát közölt az állambiztonság és a rockzenei szcéna szereplőinek összefonódásáról. A fenti történetek ott is helyet kaptak.

Azóta új adalékokkal is gazdagodott az információbázis. Több jelentés is tanúsítja, hogy 1986-ban az Első Emelet tagjai ’56 feliratú trikót viseltek a színpadon, illetve azt, hogy egy áprilisi koncertjükön az Állj vagy lövök című dalt állítólag egyértelműen az 1956-os eseményekre való utalással adták elő.

Novemberben újra előkerült az ’56-os póló, a közönség ezt a jelentés szerint üdvrivalgással fogadta – a rendezők viszont nem okvetlenül, úgyhogy meg is kérték a tagokat, öltözzenek át.

Ebből az ügyből már vizsgálat is lett a belügyminiszter-helyettes utasítására, amelynek végén megállapították, hogy egy, a szám láthatóságát korlátozó farmermellény alatt, öt percig lehetett ez a ruhadarab az egyik zenészen, és egyébként is: Ohio felirat is szerepelt rajta, úgyhogy valószínűleg egy sportmezről lehetett szó.

Szőnyei mindenesetre nem tud róla, hogy súlyosabb következménye is lett volna ennek az esetnek.

A fenti történetek jól rávilágítanak, mennyire érzékeny pontja volt a hatalomnak 1956. A zenei közegben tevékenykedő hálózati személyek feladatai közé tartozott a koncerthelyek programjainak előzetes ismertetése is. Szőnyei azt mondja, ritkán került sor koncertek betiltására.

– Tudjuk, hogy az Illés egy ideig csak vidéken léphetett fel az emlékezetes londoni BBC-nyilatkozat után. A Beatrice fellépéseit is igyekeztek megritkítani. 1982-ben feltűnően sok új hullámos koncert maradt el a Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi utcai kollégiumának klubjában: a Kontroll Csoporté, a Vágtázó Halottkémeké három másik punkzenekarral közösen, és az Európa Kiadóé.

Az állambiztonsági szolgálat 1984 október elején egy hálózati személytől értesült a Ganz Mávag művházba tervezett VHK-koncertről, és így tudtak szólni a VIII. kerületi rendőrkapitányságnak, hogy ne adják meg az engedélyt.

Egy évvel később a XI. kerületi rendőrkapitányság közbiztonsági szempontra hivatkozva nem járult hozzá a VHK 1985. október 19-i fellépéséhez a Bercsényiben, miközben egy nyugatnémet együttes fellépését engedélyezték. Ebből egyértelmű, hogy az állambiztonsági szempontból problematikusnak tartott VHK ellen intézkedtek az érzékeny évforduló előtt – pedig nem is voltak aktuálpolitikailag értelmezhető dalszövegeik.

Nem úgy, mint Hobónak. Nehéz volna a véletlen számlájára írni, hogy a koncerteken 1983 óta játszott dal, a Moszkva tér blues 1988-ban jelenhetett meg, a Tiltott gyümölcs című albumon, és nem állami, hanem független kiadónál.

– Akkor már nem lehetett útját állni annak a szövegnek, hogy „a Moszkva térig jár az 56-os busz” – idézi fel Szőnyei Tamás.