Instrukciói alapján először a Vöröskereszt és a Lajos utca (azelőtt Judengasse) sarkán merültünk el a múltba: az eljátszóteresített tájon terjedt ki hajdan a városrész legnagyobb zsidó temetője, amely a szemléltető oktatás jegyé ben hadra fogott tableten megfigyelhető kép tanúsága szerint jellegében és hangulatában leginkább a nevezetes prágai temetőre hasonlított.

Területét 1737-ben vette meg az egykori Zichy-uradalom e fertályán két bő évtizeddel korábban letelepített zsidó közösség. A sírkert, s ha elfeledve is, de egészen 1950-ig megvolt, a maradványokat és a köveket akkor szállították át az óbudai temetőbe – értesültünk szájtátva.

A zsinagóga az újranyitása előtt tévéstúdió volt Váli Miklós / MTI

A Zichy-kastély udvarán megtudtuk, a Zichyeknek köszönhetően az óbudai zsidóság páratlanul sok előjogot birtokolt errefelé akkortájt. Egészen rendhagyó módon jogukban állott ingatlant vásárolni, plusz saját önkormányzatuk volt, sőt bíróságuk, ebből következőleg meg még börtönük is. A négyezer tagú közösség éppen csak pallosjogot nem kapott, és cserébe nem is kellett agyonvállalnia magát: azontúl, hogy természetesen keményen adózott, tiszteletben tartotta a keresztény szokásokat, voltaképp egyetlen kommunális feladatot kellett ellátnia: működtetni a helyi tűzoltóságot.

Irigyelték is őket a többi korabeli zsidók, akiket viszont nem szívesen engedtek maguk közé, az óbudaiak úgy érezték, éppen annyian vannak elegen, ahányan vannak. Az óbudai zsidóság jólétének szimbóluma a hajdan Judenplatznak hívott, teresedésen álló monumentális, klasszicista óbudai zsinagóga, amelynek építésze az óbudai (Altofen) illetőségű Landherr András, Pollack Mihály elől vitte el a tervezési megbízást.

Az egykor 650(!) ülőhellyel szerelt épület egyebek mellett arról nevezetes, hogy ez az egyetlen európai zsidó templom, amely úgy nyitott újra, hogy egyszer már bezárták, sőt el is adták a 60-es években a Magyar Televíziónak. A Chábád–Lubavics közösség vásárolta vissza a lerongyolódott palotát, amely egy nagyrekonstrukciónak köszönhetően már kezdi is visszanyerni régi fényét és szerepét.

A kalandozás során két híres helyi család történetébe is beleleshettünk. Előbb a környékbeli Aranyhegy után nevet választó Goldbergerekébe, akik a XIX. század második felére már olyan respektust szereztek maguknak 1784-ben alapított (gyakorlatilag az 1990-es évek végéig működő) textilgyárukkal, hogy 1857 májusában maga az apostoli Ferenc József császár is megvizitálta a családot fényes kíséretével: a munkások a Dunáig álltak sorfalat neki.

A másik szóba hozott formáció az ugyancsak textilgyáros Spitzer família volt, amelynek egykori lakókörnyezetében máig megfigyelhető egy 1838-as német nyelvű árvízi szintjelző tábla, és amelynek emlékezete ugyan jóval haloványabb, mint a Goldbergeréké, története azonban szintoly izgalmas. Különös tekintettel a világcsavargó New Orleans-i mágnásra, a regényes életű hajóskapitányra, Spitzer Benjámin Salamonra.

Újvilág Óbudán - Zsidó mágnások és kereskedők. Legközelebb október 25-én, délelőtt 11-kor indul a séta az óbudai Fő térről. Jegyvásárlás: www.hosszulepes.org