Spiró a zsidó kommunistákról és a Kádár-rendszer kezdetéről

Spiró György A Tavaszi Tárlat című új könyvének főhőse egy tipikus ötvenes évekbeli kommunista, egy zsidó gyökerű, de magyar tudatú hazafi, egy naív, jámbor lélek, akinek folyamatosan azon jár az agya, hogy miképpen lehetne Magyarországot jobbá tenni. A regény "premierjét" Debrecenben tartották.

- Tudom, sokan szeretik azt hinni, hogy egy író és regénybeli főhősei között az irodalmi vonatkozásokon túl is van valamiféle személyes kapcsolat, de az új könyvemet illetően mindenkit ki kell ábrándítanom: a Tavaszi Tárlat főhőseihez nekem semmi közöm. Az 1956-os forradalmat követő hónapokban játszódó regény nem az én családomról szól, a műben szereplő, Matyi nevű ronda kis kölyök nem én vagyok, és nem a saját anyámról mintáztam az anyját, ezt a sztálinista vadállatot - mondta Spiró György író szerda este a debreceni Líra Könyváruházban tartott kötetbemutatóján.

Spiró György
Spiró György

Amint azt Sárközy Bence, a regényt kiadó Magvető főszerkesztője - egyben a Tavaszi Tárlat szerkesztője - bevezetőjében elmondta: a debreceni bemutató valójában az új Spiró-könyv "premierjének" tekinthető, hiszen a Kossuth-díjas szerző első alkalommal most beszélt legújabb könyvéről az olvasóknak.

A megtiszteltetést meghálálták a cívisek, a könyváruház emeleti olvasóterme ugyanis zsúfolásig megtelt, nagyon sokan állva hallgatták végig a másfél órás beszélgetést. Szirák Péter irodalomtörténész kérdéseire válaszolva Spiró György elmondta: a regényben egy valóságos történetet dolgozott föl, csupán a főszereplőket találta ki hozzá. Úgy fogalmazott: már huszonéves korában rájött, hogy a fantáziája véges, ennélfogva képtelen olyan borzasztó és gyönyörű dolgokat kitalálni, mint amiket az emberek egymás ellen és egymásért elkövetnek. Ennek következtében egy regény voltaképpen kollektív mű - tette hozzá -, hiszen mindazt, ami mások éltek át, s megint mások örökítettek tovább szóban vagy írásban, azt végül az író önti formába, mintegy visszaadva a társadalomnak azt a közös tudást, amit a társadalomtól kapott.

Spiró György azt mondta: egyetlen személyes emléket írt bele a regénybe, mégpedig az 1956-ban szétlőtt budapesti Nagykörút látványát, amelyet gyermekkorában látott. Arra a kérdésre, hogy miképpen született meg a regény ötlete, az író azt válaszolta: nagyon hálás Grecsó Krisztián írónak, az Élet és Irodalom rovatvezetőjének, aki Kertész Imre nyolcvanadik születésnapja alkalmából kérte föl egy olyan novella megírására, amely a Nobel-díjas író egyik művének kezdőmondatával indul.

Ezen a fölkérésen gondolkodva bukkant elő az emlékezetéből az a régi, 1957-es újságcikk, amely egy államellenes összeesküvésről és annak vádlottjairól tudósított. Az író ezt a valós eseményt dolgozta föl a Tavaszi Tárlat fiktív főhősének sorsán keresztül. Hozzátette: a szóban forgó per szereplői közül egyesek még ma is élnek, egyikükkel - egy Párizsban élő, több mint nyolcvan éves öregúrral - ő maga is beszélt.

Szirák Péter érdeklődésére, miszerint miért éppen egy zsidó származású magyar családot szerepeltet a regényben, Spiró György azt válaszolta: az ötvenes években a kommunisták között nagy számban voltak olyanok, akiket korábban zsidóként bélyegeztek meg. Mint mondta, ezzel kapcsolatban szokás úgy is fogalmazni, hogy a kommunista vezetők között felülreprezentáltak voltak a zsidók. Ebből fakadóan gondolta azt, hogy tipikus ötvenes évekbeli sorsot ábrázol, ha a főhőse egy zsidó gyökerű, de magyar tudatú, ötvenes évekbeli kommunista ember lesz. Hozzáfűzte: ennek nem mond ellent a másik tipikus eset, hogy az ötvenes-hatvanas években tömegesen léptek be az MSZMP-be olyan vidéki munkás-paraszt származású emberek, akik a karrier és érvényesülés érdekében - mint fogalmazott - nagy disznóságokra voltak képesek.

Spiró György közölte: regényének főhőse egy naív, jámbor lélek, aki voltaképpen igaz magyar hazafi, hiszen a tizenkilencedik századi reformerekhez hasonlóan folyamatosan azon jár az agya, hogy miképpen lehetne Magyarországot jobbá tenni. Az író kijelentette: könyvében nem kívánt megfogalmazni semmiféle üzenetet, hanem emberi sorsokon, emberi drámákon keresztül akarta bemutatni a Kádár-rendszer kezdetét, az elnyomás működési mechanizmusait. Kijelentette: főhősei sorsának nem eszmei mondanivalója, hanem tanulsága van, hiszen - mint mondta - éppen a regényben tárgyalt hónapokban, 1956 októbere és 1957 májusa között kezdődött az a Kádár-rendszer, amely olyannyira megtépázta Magyarországot szellemileg és morálisan, hogy hatása még ma is érződik.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.