- Tudom, sokan szeretik azt hinni, hogy egy író és regénybeli főhősei között az irodalmi vonatkozásokon túl is van valamiféle személyes kapcsolat, de az új könyvemet illetően mindenkit ki kell ábrándítanom: a Tavaszi Tárlat főhőseihez nekem semmi közöm. Az 1956-os forradalmat követő hónapokban játszódó regény nem az én családomról szól, a műben szereplő, Matyi nevű ronda kis kölyök nem én vagyok, és nem a saját anyámról mintáztam az anyját, ezt a sztálinista vadállatot - mondta Spiró György író szerda este a debreceni Líra Könyváruházban tartott kötetbemutatóján.

Spiró György

Amint azt Sárközy Bence, a regényt kiadó Magvető főszerkesztője - egyben a Tavaszi Tárlat szerkesztője - bevezetőjében elmondta: a debreceni bemutató valójában az új Spiró-könyv "premierjének" tekinthető, hiszen a Kossuth-díjas szerző első alkalommal most beszélt legújabb könyvéről az olvasóknak.

A megtiszteltetést meghálálták a cívisek, a könyváruház emeleti olvasóterme ugyanis zsúfolásig megtelt, nagyon sokan állva hallgatták végig a másfél órás beszélgetést. Szirák Péter irodalomtörténész kérdéseire válaszolva Spiró György elmondta: a regényben egy valóságos történetet dolgozott föl, csupán a főszereplőket találta ki hozzá. Úgy fogalmazott: már huszonéves korában rájött, hogy a fantáziája véges, ennélfogva képtelen olyan borzasztó és gyönyörű dolgokat kitalálni, mint amiket az emberek egymás ellen és egymásért elkövetnek. Ennek következtében egy regény voltaképpen kollektív mű - tette hozzá -, hiszen mindazt, ami mások éltek át, s megint mások örökítettek tovább szóban vagy írásban, azt végül az író önti formába, mintegy visszaadva a társadalomnak azt a közös tudást, amit a társadalomtól kapott.

Spiró György azt mondta: egyetlen személyes emléket írt bele a regénybe, mégpedig az 1956-ban szétlőtt budapesti Nagykörút látványát, amelyet gyermekkorában látott. Arra a kérdésre, hogy miképpen született meg a regény ötlete, az író azt válaszolta: nagyon hálás Grecsó Krisztián írónak, az Élet és Irodalom rovatvezetőjének, aki Kertész Imre nyolcvanadik születésnapja alkalmából kérte föl egy olyan novella megírására, amely a Nobel-díjas író egyik művének kezdőmondatával indul.

Ezen a fölkérésen gondolkodva bukkant elő az emlékezetéből az a régi, 1957-es újságcikk, amely egy államellenes összeesküvésről és annak vádlottjairól tudósított. Az író ezt a valós eseményt dolgozta föl a Tavaszi Tárlat fiktív főhősének sorsán keresztül. Hozzátette: a szóban forgó per szereplői közül egyesek még ma is élnek, egyikükkel - egy Párizsban élő, több mint nyolcvan éves öregúrral - ő maga is beszélt.

Szirák Péter érdeklődésére, miszerint miért éppen egy zsidó származású magyar családot szerepeltet a regényben, Spiró György azt válaszolta: az ötvenes években a kommunisták között nagy számban voltak olyanok, akiket korábban zsidóként bélyegeztek meg. Mint mondta, ezzel kapcsolatban szokás úgy is fogalmazni, hogy a kommunista vezetők között felülreprezentáltak voltak a zsidók. Ebből fakadóan gondolta azt, hogy tipikus ötvenes évekbeli sorsot ábrázol, ha a főhőse egy zsidó gyökerű, de magyar tudatú, ötvenes évekbeli kommunista ember lesz. Hozzáfűzte: ennek nem mond ellent a másik tipikus eset, hogy az ötvenes-hatvanas években tömegesen léptek be az MSZMP-be olyan vidéki munkás-paraszt származású emberek, akik a karrier és érvényesülés érdekében - mint fogalmazott - nagy disznóságokra voltak képesek.

Spiró György közölte: regényének főhőse egy naív, jámbor lélek, aki voltaképpen igaz magyar hazafi, hiszen a tizenkilencedik századi reformerekhez hasonlóan folyamatosan azon jár az agya, hogy miképpen lehetne Magyarországot jobbá tenni. Az író kijelentette: könyvében nem kívánt megfogalmazni semmiféle üzenetet, hanem emberi sorsokon, emberi drámákon keresztül akarta bemutatni a Kádár-rendszer kezdetét, az elnyomás működési mechanizmusait. Kijelentette: főhősei sorsának nem eszmei mondanivalója, hanem tanulsága van, hiszen - mint mondta - éppen a regényben tárgyalt hónapokban, 1956 októbere és 1957 májusa között kezdődött az a Kádár-rendszer, amely olyannyira megtépázta Magyarországot szellemileg és morálisan, hogy hatása még ma is érződik.