Steven Spielberg bebizonyította, tényleg ő a filmtörténet egyik legnagyobb mesélője. Pedig legutóbb már a keményvonalas rajongói is szomorúan legyintettek a kínosan didaktikus történelmi tabló, a Lincoln láttán. És amikor már senki sem számított rá, a Kémek hídja mestermunka lett. A tökéletes szórakoztatás és ismeretterjesztés mintapéldája. A rendező visszatért ahhoz, amihez – a dinókon kívül – igazán ért, a huszadik századhoz.

A film középpontjában valós események állnak, a főhős Jason B. Donovan ügyvéd. Ő intézte 1962-ben – civilként – Rudolf Abel szovjet ügynök cseréjét Francis Gary Powers pilótára.

Tom Hanks (középen) Jason B. Donovan szerepében

A történetbe 1957-ben kapcsolódunk be. Donovant bízzák meg azzal, hogy értsen szót az oroszokkal – is. A film forgatókönyvét – többek között – Joel és Ethan ­Coen jegyzi, így a fekete és abszurd humor egyszerre járja át a művet. Képzeljük csak el, amint egy amerikai ügyvéd Kelet-Berlinben sarokba szorítja a keletnémet és a szovjet ügynököket is.

Donovan szerepében Tom Hanks kitűnő, de a show-t mégis egy mellékszereplő, az Abelt alakító Mark Ry­lance lopja el. Jó az egész film, pedig nemegyszer giccses. Spiel­bergtől még az utóbbi is jólesik. Nincs ma már rajta kívül másik olyan aktív amerikai filmrendező, aki ne bukna el a dagályos felszínességben.

Filmnyelvében és stílusában nagyon sok mindent ötvöz, Truffaut új hullámos játékosságától kezdve Hitchcock feszültségkeltésén keresztül Wilder humanizmusáig. Jó látni, hogy az álomgyárban még nem mindenki felejtette el, mit is jelent filmet készíteni. Méghozzá olyat, amelyik visszahozza a moziba a varázslatot.

Kémek hídja
Bridge of Spies
Forgalmazza az InterCom