Theodore Walter Rollins 1930-ban született New York Harlem negyedében. A legjelentősebb hatást kezdetben Coleman Hawkins gyakorolta rá, majd a bebop bűvkörébe került. Az ifjú Rollins mentora Thelonious Monk lett, akivel lemezfelvételeket is készített.

Rollins Sonny

Már az ötvenes évek elején dolgozott Miles Davisszel. 1956-ban csatlakozott Max Roach és Clifford Brown híres zenekarához, majd megalapította saját, zongora nélküli trióját. Sorra záporoztak rá a díjak és elismerések, pedig még harmincéves sem volt. Elismertségét tovább erősítette a John Coltrane-nel felvett TenorMadness, a Tommy Flanagannel készített Saxophone Colossus, a Ray Brown és Shelly Manne kíséretével rögzített Way Out West sikere, illetve a Modern Jazz Quartettel való közreműködése.

Az ötvenes és a hatvanas évtized végét egyaránt a zenétől távol töltötte, elmerült a jóga és a zen tanulmányozásában, visszatértekor Don Cherryvel, Paul Bley-jel és mesterével, Coleman Hawkinsszal dolgozott. A hetvenes években a fusion felé is tett egy kitérőt, majd új, máig tartó lendülettel turnézott tovább és készített felvételeket Tommy Flanagan, Jack DeJohnette, Stanley Clarke, Tony Williams és mások társaságában.

Első Grammy-díját furcsamód csak 2001-ben kapta, a második 2005-ben érkezett. Oleo, Airegin és St. Thomas című szerzeményei a jazz örökzöldjei közt foglalnak helyet. Rollinst idén márciusban Barack Obama elnök a National Medal of Arts elismeréssel tüntette ki.