A Jelenkor folyóiratban Hidas Judit – akkor még kiadás előtt álló – regényéből tavaly megjelent egy részlet, amely sejteni engedte, hogy a Sebre majdan oda kell figyelni, a végeredmény pedig messzemenően igazolta a várakozást. Az írónő tollából nagyszerű kortárs magyar regény született, amelynek hősei köztünk élnek: a napi hajszában megroppant, a svájcifrank-hitelek szorításában élő, napról napra tengődő mai magyarokról olvasunk, akikben hiába él a vágy a felemelkedésre, ha ezen a bizonyos felemelkedésen csak meggazdagodást értenek, semmi mást.

A főhős egy Emma nevű háziasszony, aki a budapesti XII. kerületben nőtt fel, de nem valamelyik elegáns villasoron, hanem a kerület egyik panelházában: megközelíthetetlen közelségben a boldognak és gondtalannak hitt társadalmi elithez. A férje egy tehetős vendéglátós, Alex, akiről Emma feltételezi, hogy az ő oldalán végre kiemelkedhet abból a világból, amelybe beleszületett. Csakhogy az ugyancsak alacsony sorból származó, alkoholista anyától szült Alex is éppen olyan „jöttment" az új szociokulturális közegében, mint a felesége. Közös életükbe előre kódolva van közös végzetük, s hiába születik gyermekük, a szülők által remélt boldogságot – helyesebben szólva: gondtalanságot – vélhetően ő sem érheti el soha.

Hidas Judit remekül megrajzolt mellékalakokat mozgat: megismerjük Flórit és Janót, a két szerencsétlen alkalmi munkást, akik ki sem látnak a saját életükből. Képet kapunk a balfék Gyaluról és feleségéről, a regény tán egyetlen pozitív szereplőjéről, Bettiről, s miután a szerző bevezeti az olvasót az otthonukba, szívszorítóan reális leírást kapunk a mai Magyarország szegénysorban élő százezreinek életéről. A Seb ettől válik fontos művé, olyan korrajzzá, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Hidas társadalmi problémákra érzékeny és az emberi sorsokra mélyen figyelmes szerző, akinek kiváltképpen nagy érdeme, hogy nem tolakszik a szereplői elé, a saját írói személyiségével nem nyomja el az alakjait, hanem előzékenyen maga elé engedi őket. A háttérben marad ugyan, de felkapcsolja a reflektorokat, és ráirányítja a fényt magára a sebre. S igen, ebben a megvilágításban ilyenek vagyunk: sebesültek, betegek, magunkra hagyatottak, kiszolgáltatottak, álmodozók és önzők. A regény nem az író imázsát építi, ő egyszerűen arról ír, ami van, azokról ír, akik vannak, s ezzel az irodalmi intencióval olyan kortárs prózaírók mellé sorakozott fel, mint Egressy Zoltán, Háy János és Kerékgyártó István.

Nagyon szurkolok neki, hogy sokáig bírja alkotóerővel a szegény magyarok között, Magyarország árnyékos, szürkébb felén.

Hidas Judit: Seb
Kalligram Kiadó, 256 oldal