A megyei jogú város önkormányzatának közgyűlése a huzamos időn át folytatott, kivételesen magas színvonalú gitárművészi tevékenysége elismeréseként tüntette ki a roma származású gitárművészt. Snétberger játéka nagymértékben hozzájárult Salgótarján nemzetközi elismertetéséhez, jó hírnevének öregbítéséhez - hangzott el a Magyar Kultúra Napja, s egyben Salgótarján várossá nyilvánításának 88. évfordulója kapcsán rendezett péntek esti rendezvényen.

Snétberger Ferenc koncertjei, illetve külföldi fellépése miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. A díját így egy későbbi időpontban veszi majd át.

Rajongói csak remélik, hogy nem ismétlődik meg az a fiaskó, amely a megyei díszpolgári címének átvételekor történt: Snétberger 2002-ben kapta meg a megyei közgyűléstől a Nógrád Megye Díszpolgára címet, az akkor augusztus 20-án rendezett ünnepségen azonban szintén nem tudott részt venni, de jelezte, a kitüntetést örömmel fogadja.

Amikor néhány hónappal később Budapesten járt, szállodai szobájából telefonált, hogy megérkezett. A megyei önkormányzat Budapestre küldette a díszpolgári címről szóló oklevelet és az ezzel járó emlékplakettet, amit végül a később Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett, Németországban élő gitárművész a szállodai portástól vehetett át.

A gitárművész és zeneszerző egy zenész család tagjaként 1957-ben Salgótarjánban született. Már gyermekkorában édesapja volt a példaképe, aki szintén gitározott. Snétberger klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Számos szólóalbuma jelent meg, és több albumon működik közre partnerként. Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában és az USA-ban. 1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta „IN MEMORY OF MY PEOPLE" (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét, melyet népének ajánlott.

A darab, melyet a hagyományos roma dallamok ihlettek, erőteljes véleménynyilvánítás az emberi szenvedés ellen. Kamarazenekari kísérettel maga a komponista mutatta be Magyarországon, Olaszországban és Németországban, valamint 2007-ben, a Nemzetközi Holokauszt-emléknap alkalmából, az Egyesült Nemzetek New York-i székházában. Szólistaként előadta Luciano Berio Sequenza XI (szólógitárra) című szerzeményét, zenekarral pedig Vivaldi, Rodrigo és John McLaughlin műveit interpretálta. Snétberger írt kísérőzenét filmhez és színdarabhoz. (Wikipédia)

 

Snétberger Ferenc