Két évtizede működnek Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és a korhű hangszereken játszó Orfeo Zenekar. Müpás koncertjükön két olyan zeneszerző egyházi vokális alkotásait társították, akiket főleg hangszeres műveik miatt ismer a közönség. A zeneszerzők közös vonása: életművük bizonyos részeit csak a 20. században fedezte fel az utókor. A hajszíne miatt vörös papként is emlegetett Vivaldi (1659–1695) zenéje a 20. század második harmadában kezdte élni valódi reneszánszát.

Haydn (1732– 1809) művét azóta hívják Nelson-misének, mióta 1800-ban a Napóleon felett döntő győzelmet arató Nelson admirális jelenlétében előadták Kismartonban. A mise Haydn eredeti hangszerelésével hangzik el a Művészetek palotájában – három trombitával, timpanival, vonóskarral –, és Gyöngyösi Levente eljátssza a nagy orgonaszólót, amelyet orgona híján fafúvósokkal szoktak helyettesíteni.

A régizene-specialista Purcell Kórus (1990) és az Orfeo Zenekar (1991) repertoárjának gerincét a Gesualdótól Mozartig terjedő periódus zenéje alkotja. Gyakran szólaltatnak meg későbbi darabokat is. Vezetőjük, Vashegyi György zenei pályafutását hangszeresként kezdte: hegedű-, furulya-, oboa- (később barokk oboa-) és csembalótanulmányokat folytatott.

Tizenhat évesen vezényelte első hangversenyét, és két évvel később vették fel a Zeneakadémia karmesterképző szakára, ahol Lukács Ervin tanítványaként végzett 1993-ban.
Többször részt vett John Eliot Gardiner és Helmuth Rilling mesterkurzusain; 1994 és 1997 között John Toll posztgraduális continuo-növendéke volt a drezdai Régi Zenei Akadémián. Ugyanott kamarazenét is tanult Jaap ter Linden és Simon Standage irányításával.

Hazai operai bemutatkozásakor Gluck Orfeóját dirigálta a Budapesti Kamaraoperában, a Magyar Állami Operaházban 2000 augusztusában debütált Haydn L'infedeltà delusa című művével, és ott azóta rendszeresen vezényli Mozart operáit és Verdi Don Carlosát. 1992-től a Zeneakadémia continuo-tanára.