A szerzők felének havi ezer forint sem jut
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem – Zerkovitz Béla dalának szövege a dalszerzőkre, szövegírókra is igaz. Az egyik dalból megunhatatlan sláger lesz, akár sokmilliós jövedelemhez juttatva szerzőit, a másikat viszont nem kapják fel a rádiók és televíziók, nem töltik le és nem osztják meg a rajongók. Vannak, akik hiába dolgoznak, nem jutnak annyi jogdíjbevételhez, amiből megélnének. És ők nincsenek kevesen.
Nem véletlen, hogy amikor az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Irodánál érdeklődünk a legfrissebb adatok iránt, az egyesület stratégiai és kommunikációs igazgatója, Tóth Péter Benjamin rögtön azt kérdezi, hogy netán valamelyik csalódott művész hívta-e fel a szerkesztőséget. A nagy jogdíjfelosztások, -utalások után ugyanis mindig vannak, akik elkeseredettek a várt jogdíjbevétel töredékét látva a számlájukon.
Tavaly több mint 13 ezer magyar szerzőnek fizetett jogdíjat az Artisjus, közülük mindössze 24 művész jutott havonta több mint egymillió forintos jövedelemhez. Hatvanheten kaptak minden hónapban 500 ezer és egymillió forint közötti összeget, 205-en 200–500 ezer forint közöttit. A zeneszerzők és szövegírók több mint fele azonban a tavalyi le- és bejátszások után havi ezer forint alatti összeghez jutott. A szerzői középosztály viszont erősödik, a havi 50–500 ezer forint közötti jogdíjasok tábora tavaly megduplázódott.
Minden ötödik új dal popzene. A rock kategóriájába sorolható az új művek 15 százaléka, és majdnem ugyanennyi tartozik az electro/ dance műfajba. A műfaj szerinti listán 10 százalék a klasszikus, 9 százalék az alternatív, nagyjából 7 százalék a filmzene és a world/folk, csaknem 6 százalék a hiphop, és több mint 3 százalék a dzsessz. A maradék egyéb kategóriájú szerzeményekből jön létre.
Tóth Péter Benjamin szerint a statisztika torzít, két-három éve megugrott az új regisztrált dalok száma, de ez nem a dalszerzői kedv terjedésének, hanem a bejelentés egyszerűsödésének köszönhető. Az Artisjus a zeneszerzők, szövegírók magyar jogkezelőjeként évente több millió elhangzási adatot vizsgál, rádiós, televíziós lejátszásokat, élőzenés rendezvényeket, hangfelvételeket, online zenehallgatást. 2012-től az úgynevezett zenei ujjlenyomat-technológia alapján, automatizált módon is tudják azonosítani az elhangzott műveket.
A magyar dalok után külföldről kevesebb jogdíj jön be, mint amennyit külföldi szerzőknek az Artisjus kiutal. A hazai szerzők között nemzetközi mércével sztárnak számítók nincsenek, az egymillió forint feletti jogdíjak egyike sem jelent százmilliós összeget havonta, azok jellemzően nem sokkal haladják meg az egymilliós határt.
A toplistás magyar számok közül a legutóbbi, azaz a 2015 tavaszi időszakot tükröző adatok szerint Kis Grófo Mert a nézését meg a járását című száma vezetett a YouTube videomegosztó portálon 4,7 milliós lejátszással, miközben a Mahasz streaming, rádiós és single toplistájának első helyén egyaránt a Wellhello Apuveddmeg című slágere állt. A Mahasz album toplistáján az Ossian Lélekerő című száma állt, a Tankcsapda Urai vagyunk a helyzetnek című dala, amely már többször volt az élen, most a negyedik helyre csúszott le itt. Ezek a toplisták azonban nem jelentenek jogdíj-kifizetési toplistát is egyben: nagyon népszerűek a hetvenes-nyolcvanas évek slágerei, amit évente több száz élő zenés rendezvényen, vendéglátóüzletben játszanak, és a televíziók-rádiók műsoraiban is visszatérnek. Ezek összességében jóval nagyobb összeget hoznak, mint az egynyári slágerek.
 |
| Lukács László, a Tankcsapda frontembere Soós Lajos / MTI |
– Az igazság a koncerten mutatkozik meg, amire meg kell venni a jegyeket – sommázza a slágerlistákkal és slágerzenészekkel kapcsolatos véleményét a Tankcsapda dobosa, Fejes Tamás. A debreceni rockzenekar az élő példa arra, hogy még az ingyenes letöltések korában is megveszik a rajongók a lemezeket, méghozzá több tízezret évente. A Tankcsapda igazán élő zenét játszik: fő bevételi forrásuk a koncertezés, a rádiós toplistákon viszont ritkán bukkannak fel, mivel dalaikat a kereskedelmi rádiók nem igazán játsszák. Ellenpélda a Menyország tourist és az Örökké tart című dal, utóbbit hajdan rengetegszer leadták a nagy kereskedelmi rádiók is. A Tankcsapda időközben – pozitív értelemben véve – egy jól muzsikáló gazdasági vállalkozássá nőtte ki magát, olyanná, amelynek tagjai sokat dolgoznak, és „a magyar átlagbér fölött keresnek”, de jövedelmi helyzetükről ennél többet nem mondanak.
 |
| A Wellhello a toplista élére játszotta magát |
– Nem tudom megmondani, hogy mennyit ér egy sláger, mert nem tudom, melyik fellépésünk jött az egyik, és melyik a másik számunk miatt – mondja a jelenlegi első, a Wellhello együttesből Fluor Tomi, akit társával, Diazzal együtt a legjobban kereső magyar zenészként emleget a bulvársajtó, havi hatmillió forintos bevételt tulajdonítva a formációnak. Fluor szerint óriási túlzások terjednek a slágergyárosokkal kapcsolatban, például az, hogy a YouTube videomegosztó portálon minden megtekintés egy forintot hoz nekik. Ezzel szemben körülbelül 10 millió lejátszásból jut nekik tisztán 200-300 ezer forint.
A Wellhello tagjainak is a koncertezés a fő bevételi forrásuk – idén már nyolcvan fellépésük volt, és év végéig még további 50-60 biztosan lesz –, valamint a szponzorok, és csak ezt követik a jogdíjak. Dalaik rádiós jogdíjából csökken a bevételük, mivel azokat már túl sokszor játszották a rádiók, ezért megcsappant a díjuk, vagyis a szorzójuk.
