Sínsirató
Ez a bojtos sapkás fiatalember, aki a légkalapácsára támaszkodva pihen, míg usankás munkatársa lapátol, ma már, negyven év múltán idős bácsi lehet, kinek elnyűtt fölső végtagjaira jól jön a nyugdíjas gyógyfürdőkedvezmény, ha elérte őt, amit a síneket siratva sem kívánunk néki, a légkalapálókat fenyegető vibrációs ártalom.
A mi fővárosunkat mindig annak a hülye babonának a szellemében irányították, hogy a kétszintű sínközlekedés valami aberrált dolog. Ahol a mélyben futnak sínek, ott a fölszínen futókat föltétlenül ki kell pusztítani. És kipusztították. Ahogy kiépítették a metróhálózatot, úgy építették le a villamoshálózatot. Itt kezdték a pusztítást. A városon átfutó sugárutas villamosvonalakból először a Rákóczi útiakat tüntették el, aztán a Váci útiakat és az Üllői útiakat. Szépen, szakaszosan, szisztematikusan. Már csak az Üllői útiból maradt egy külvárosi szakasz a Határ úton túl.
A koncepció azon a meggyőződésen alapul, hogy minél szélesebb kocsifolyamok vagdalják szét a várost, annál jobb lesz nekünk. A fölszínhez ragaszkodó utasokat pedig a környezetbarát villamos helyett környezetpusztító autóbusszal is el lehet szállítani. A youtube-on látható ez az 1972-es kis riport, melyben a 25 esztendős Baló György magyarázza a búcsúzó Rákóczi úti villamos fedélzetén, milyen iszonyatos előnyei vannak a villamosközlekedés megszüntetésének. A metró ugyanazon az útvonalon háromszor annyi utast tud elszállítani, a buszsávban sokkal gyorsabban, sokkal nagyobb buszokkal lehet majd közlekedni, a város tengelyének s az Erzsébet hídnak az áteresztőképessége hatalmas mértékben megnövekedik. Arról akkor nem esett szó, hogy a régi, villamostűrő Erzsébet híddal ellentétben, az új már nem tűrte őket olyan jól, a villamosok „dinamikus hatása miatt” a lemezei repedezni kezdtek. „Főleg emiatt szüntették meg a villamosforgalmat rajta”, írja a wikipédia, de azt már nem teszik hozzá, hogy a buszközlekedés még többet ártott a hídnak, s ahogy azokat az ártalmakat kezelni lehet hegesztéssel, nyilván a villamosártalmakat is lehetne.
Hajdanán a mi 67-esünk volt az 1-es. 1910-ben, amikor már annyi volt a villamosvonal, hogy számozni kellett őket, a három versengő villamostársaság közül az egyik kapta a páratlan számokat, a másik a párosakat, a harmadik a betűket. És persze az a társaság volt páratlan, mely az (akkor még a VII. kerülethez tartozó) Zugló (Szugló) Öv utcájától vitte a népet az Erzsébet királyné útján, a Mexikói úton, a Thököly úton, a Rákóczi úton, azután az Astoriánál elfordulva a Károly körúton, a Vilmos császár (Bajcsy-Zsilinszky) úton és a Váci úton át egészen Újpestig. Ilyen hosszú vonal aztán többé már nem létezett, de a 67-es második fénykora az új Erzsébet híd 1964-es átadásától az 1972-es amputálásig éppen az én gyerekkoromnak az önálló közlekedés kezdetétől a város földerítéséig tartó szakaszára esett, s gyalogos család lévén, a Rákospalotától az Erzsébet híd budai főjéig, a Szarvas térig futó 67-es volt az állandó kiindulási pont.
A 67-es leépülése három és fél évtizedes történet. Párhuzamos a 44-esével, mely a Thököly úton haladt tovább, mikor a 67-es a Zugló vasútállomásnál lefordult róla. A Rákóczi úti szakasz megszüntetése után negyedszázadig járt még szépen a 67-es Rákospalotától a Keleti pályaudvarig. 7 UV kocsi volt beállítva csúcsidőben a nyolc percenként közlekedő, 14 megállós, 6,4 km. hosszú, 22 perces menetidejű járatra. A pálya karbantartását elhanyagolták, a fölújítását elszabotálták, aztán 1997-ben megállapították, hogy nagyon sokat kellene költeni rá, hogy biztonságosan lehessen villamosozni rajta. Egy fillért sem költöttek a pályára, inkább villamospótló buszokat küldtek rá, s igyekeztek úgy kialakítani a menetrendet, hogy minél kevésbé legyen érdemes a pótló buszokra várni, s érvelni lehessen a járat végleges megszüntetése mellett. A VEKE a 2000-es megalakulásától kezdve folyamatosan harcolt a (liberális) városvezetéssel a 67-esért (és a 44-esért), de hiába. 2005-ben végleges döntést hoztak a járat felszámolásáról, és 2008-ban véglegesen meg is szüntették. A Rákóczi út villamostalanításával legalább megvárták a 2-es metrót. A Thököly út villamostalanításával még addig sem tudtak várni, amíg a 4-es metró aláér. Annyira fontos volt, hogy ne zavarják a sínek az autóáradatot, amely persze hiába duzzad rá a villamospálya hűlt helyére és hiába zúdul rá a Baross térre, a Rákóczi út akkor sem tud már nagyobb autótömeget befogadni. De ha tudna is, éppen az ellenkezője lenne a cél. Már ha nem vagyunk városunk és önmagunk ellenségei.
Ha nagyon optimisták vagyunk, vélhetjük, hogy még nincs minden veszve. A sínek a Mexikói úton még megvannak. Az Erzsébet királyné úton pedig meg is lesznek, mert a 3-as, a 69-es és a 62-es villamosok járnak rajtuk. A Thököly úton a síneket besüllyesztették a felújított úttestbe, amelyet majd persze föl kell törni, amikor oda érnek a metróval. Az Adani nevű kommentelő a VEKE honlapján ezt írta két évvel ezelőtt: „Ha valahol hát itt orbitális marhaság volt megszüntetni a villamost. Percenként zúgnak el a buszok a Thököly-n füstöt és szmogot okádva. Nem irigylem az itt lakókat. A 7/7e/173/173e buszok meg mindig dugig vannak. A legjobb az lenne, ha nemcsak a Keletiig, hanem végig a Rákóczi úton is visszakerülne a villamos, és megszűnne a hosszú városi autópálya.” Úgy legyen! (De nem lesz úgy.)
