Tananyag lesz a leendő politológusoknak, politikusoknak és kampányszakértőknek is, hogy egyszer majd az általuk fizetett média, akár a közszolgálati médium közreműködésével hogyan tudják lejáratni ellenfelüket, kihívójukat vagy éppen azt, aki adott pillanatban az útjukba kerül.

Ma már ugyanis senki nem vonja kétségbe azt az állítást, hogy negatív kampány nélkül nem lehet nyerni, az ellenfél lejáratása a győzelem egyik kulcsa.

A Híradó az állami ünnep eseményeit, Kövér László házelnök Kossuth téri, majd Orbán Viktor miniszterelnök múzeumkerti beszédét korrekten tudósította, összefoglalva az elhangzottak lényegét, kiemelve a legfontosabb mondatokat, és megszólaltattak egy a tömegben vonuló soproni párt is. Örömüket, megelégedettségüket fejezték ki, hogy láthatták a megújult Kossuth teret és részt vehettek az ünnepségeken. A közjogi méltóságok és a kormánypárti politikusok megemlékezései után tértek rá arra, hogy a közelgő vihar miatt a baloldali összefogás pártjai kénytelenek voltak lemondani az Erzsébet hídra tervezett ünnepségüket.

De hogyan is tették ezt? Először is érdemes idézni a műsorvezető felvezető szövegét, amely előre jelezte a soron következő riport hangnemét: „Elmaradt a baloldali összefogás közös tüntetése, a tervezett kezdés előtt bő két órával jelentették be, hogy a vihar miatt lefújják a rendezvényt, sokan azonban ekkor már úton voltak a fővárosba, ők csalódottan vették tudomásul, hogy elmarad a rendezvény, és ahogy mondták, feleslegesen szédítették oda őket”. Az ellenzékről szóló riport – képi világában, riporteri szövegében, kiválasztott szinkronokban – szinte kizárólag azt sugallta, hogy ezek mennyire töketlenek, szánalmasak, össze vannak zavarodva, még egymást sem találják meg.

A riporter a Petőfi-szobornál megtartott spontán ellenzéki megmozdulásról több cinikus mondatot is megengedett magának, többek közt azt, hogy „a néhány hete meghirdetett ünnepi rendezvénnyel a baloldal erejét akarták demonstrálni, a baloldal miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila egy hangosbeszélővel mondta el gondolatait néhány száz embernek”. Képileg pedig úgy vágták össze az egészet, hogy a spontán megemlékezés minden esetlen pillanata, a spontaneitásból adódó tétova, olykor szerencsétlen mozzanatok is szerepeljenek benne. Valójában egy sunyi, tendenciózus, lejárató anyagot sugároztak az ellenzékről, és még ez sem volt elég, mert a híradó szerkesztői külön anyagot szenteltek annak, hogy a baloldali politikusok és szimpatizánsok az internetes portálokon hogyan kommentálták a rendezvény lefújását.

A Híradó a következő hozzászólásokat idézte: „Már a vonatjegyet is megvettem. Ráadásul retúrt. (...) Miért nem reggel mondtátok le?”; „Hogy lehettek ennyire besza.iak!!!”; „Tényleg ilyen lenne a baloldal, hogy megijed egy kis széltől?”; „Olyan ez, mintha mindig szerencsétlenkednénk...” – zárták a sort. Majd a műsorvezető a következő mondattal vezette fel a soron következő riportot: A Jobbik a vihar ellenére megtartotta délutáni budapesti rendezvényét. Egy ember sem akadt a stábból, akinek eszébe jutott volna az a bizonyos 2006-os augusztus 20-a. Pedig azóta tudjuk, mit tehet a vihar, ha lecsap a tömegre.

Ez volt a Híradó 2014. március 15-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepén. A köztévé most nem idézte a tizenkét pontot, de tudjuk, hogyan kezdődik: „Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését”. Ennél ma sincs aktuálisabb követelés.

Híradó, M1